Karoli - BIBLIA - 1873 I.

;
32. Annakokáért nem eszik az Izráel
íijai mind e mai napig a csipönek forgócsontja
mellett való inat, mivelhogy illette
vala oz Angyal Jákóbnak csipesontját,
és a forgócsontnak inát.
33. RÉSZ.
Jákdb szembe lészen Észaúval, kitol jd szemmel láttatik:
azt megajándékozza: azután megyén Sukhtba és onnét
Sékhembe.
Jákób pedig felemelvén szemeit, látá, és
ímé Ézsaú j vala, és négyszáz férjfiak
vele, és megosztá az gyermekeit Lea
mellé, Eákhel mellé, és az ö két szolgálóleányai
mellé.
2. És az szolgálóleányait azoknak fiaival
egybe els helyen helyhezteté, azután
Leát és az ö gyermekeit, utolsó helyen
Kákhelt és
Józsefet.
3. Maga pedig Jdkh elttök megyén
és hétszer hajla meg a földig, míg
vala,
a báttyához jutna.
4. Ézsaú pedig eleibe futamodék néki,
és megölelé ötet, és az nyakára ragaszkodók,
s megcsókolá tet, és a * képen
sirának.
* rész 29, 11.
5. Azután Ézsaú felemelvén az szemeit,
látá az asszonyokat és a gyermekeket,
és monda: Kicsodák ezek? Tiéid
é? Ki felele: Ezek én gyermekeim, kiket
Isten adott a te szolgádnak.
6. Elközelgetének annakokáért a szolgálóleányok
és azoknak gyermekei, és
meghajták magokat Ézsail eltt.
7. ElérkezékLea is az fijaival, és meghajták
magokat ; annakutánna eljve József
és Kákhel, és ök is meghajták magokat.
8. És monádi Ézsaú: Tiéd é mindaz e-
gész sereg, mellyet elöl találók? És felele:
Hogy az én uram eló'tt kedvet találjak
MÓZES I. KÖNYVE 32. 33. 34. 37
12. Azután monda Ézsaú : Induljunk el,
menjünk el, és én te eltted megyek.
13. Felele néki Jákób: Az én uram jól
tudj a hogy e gyermekek gyengék, és hogy
nékem szoptatós juhaim és ünim vágynak,
mellyeket ha csak egy nap felettébb
hajtanak, mind meghalnak a barmok.
14. Menjen el kérlek, az én uram az
szolgája eltt, én is lassan elmegyek a
mint az én elttem való sereg mehet, és
mint az én gyermekeim mehetnek, mígnem
az én uramhoz jutok Seirbe.
15. Akkor monda Ézsaú: Kérlek engedd
meg, hogy hagyjak te veled egynéhányat
e nép közzl melly velem vagyon.
Ki monda : Miért hagynál ? Elég nékem
hogy kedvet találtam az én uram eltt.
16. Megtére azért ugyanazon napon É-
zsaú az útján Seir felé.
17. Jákób pedig méne Sukhótba, holott
építe magának házat, és az barmainak
hajlékokat, annakokáért nevezé azt a helyet
Sukhótnak.
18. Annakutánna méne Jákób minden
bántás nélkül * Sékhembe, melly vala a
Kánaán földében, mikor jneMésopotámiából,
és tábort jára a város ellenébe.
* Jós. 24, 32. Csel. 7, 16.
19. És megvevé azt a meznek részét,
a hol sátorát felvonta vala Khámornak
fijaitól, melly Khámor Sékhem attyavala,
száz garason.
20. És építe ott oltárt, és nevezé azt illy
névvel :
Izráelnek ers Istene.
34. RÉSZ.
Dina elragadtatván, megszepMsíttetik : melly gonosz cselekedetért
a Sékbembeliek a Jákdb fijaitdl csalárdul
megöletnek.
Kiméne pedig * Dina, Leának leánya,
mellyet szült vala Jákóbnak, hogy látná
annak a tartománynak leányait.
3. Es ragaszkodók az lelke Dinához a
Jákób leányához, és megszereté a leány-
azért^ küldöttem^ azokat.
9. És monda Ézsaú : Nékem elég marhám
* rész 30, 21.
vagyon jó öcsém, legyen tiéd a te
marhád.
10. Monda pedig Jákób : Ne vesd meg
kérlek, ha találtam kedvet most eltted
hanem vedd el ajándékomat az én kezembl
: mert a te orczádat nem külömben
látom, mintha az Isten orczáját látnám, zót, és szól vala a leányzónak édes beszédekkel.
mivelhogy kegyelmesen fogadál engemet.
11. Vedd el kérlek az én ajándékomat, 4. Szóla pedig Sékhem Khámornak az
mellyet hoztam néked, mivelhogy az Isten
attyának, mondván : Vegyed nékem fe-
kegyelmesen cselekedett én velem, és leségül ezt a leányzót.
mindenféle jószággal bvölködöm : Kénszeríté
5. Jákób pedig meghallá hogy megszep-
azért tet, és elvévé az ajándékot. lsítette volna Sékhem Dinát az
leá-
2. És mikor látta volna tet Sékhem, a
Khivvi Khámornak, annak a tartománynak
Fejedelmének fija, elragadá tet, és
vele hálván, megszeplsíté tet.