Karoli - BIBLIA - 1873 I.

.
zette Séláht, négyszáz és három esztendket,
és nemzett fiakat és leányokat.
14. Séláh pedig éle liarmincz esztendket,
és nemzé Ebért.
15. És éle Séláh, minekutánna nemzé
Ebért, négyszáz három esztendket, és
nemze fiakat és leányokat.
16. Éle pedig Eber harmincznégy esztendket
és nemzé * Péleget. * i Krón. i, 19.
17. És éle Eber, minekutánna nemzé
Péleget, négyszáz harmincz esztendket,
és nemze fiakat és leányokat.
18. Éle pedig Péleg harmincz esztendket
és nemzé Kéut.
19. És éle Péleg, minekutánna nemzé
Réut, kétszáz kilencz esztendket, és
nemzett fiakat és leányokat.
20. Réu pedig éle harminczkét esztendket,
és nemzé Sérugot.
21. És éle Eéu, minekutánna nemzé
Sérugot, kétszáz hét esztendkig, és
nemze fiakat és leányokat.
22. Éle pedig Sérug harmincz esztendket,
és nemzé Nákhort.
23. És éle Sérug, minekutánna nemzé
Nákhort, kétszáz esztendket, és nemze
fiakat és leányokat.
24. Éle pedig Nákhor huszonkilencz
esztendket, és nemzé Thárét.
25. És éle Nákhor, minekutánna nemzé
Thárét, száz tizenkilencz esztendket, és
nemze fiakat és leányokat.
26. Éle pedig Tháré hetven esztendket,
és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
27. Ezek szerint a Thárénak nemzetségei.
Tháré nemzé Ábrámot. Nákhort
és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28. Meghala pedig Hárán, az attyának
Thárénak szemei eltt, az születésének
földében, tudniillik Káldeának városáhan,
Vy nevíí városban.
29. Vettek pedig magoknak feleségeket
Ábrám és Nákhor: az Ábrám feleségének
neve volt Sárai :
MÓZES 1. KÖNYVE 11. 12. 11
a Nákhor feleségének
neve Milkhah Hárának leánya, melly
Hárán attya volt Milkháhnak és Jiskáhnak.
30. Sárai pedig medd vala, és nem
vala néki magzatja.
31. Felvévé pedig Tháré Ábrámot az
5 fiját, és Lótot Háránnak fiját, az unokáját,
és Sárait, az menyét, Ábrámnak
az fijának feleségét, és kij övének együtt
Káldeának nev városából^ hogy mennének
Kanaának tartományába, és mikor
jutottak volna Hárámba, ott maradának.
32. És lettek a Tháré életének napjai
kétszáz öt esztendk, és meghala Tháré
Háránban.
12. EÉSZ.
Ábrám Istentl hazájából a Kánaán földére kihiA'attatik,
onnét Egyiptomba költözik, holott felesége tle elvétetik,
ideig : de visszaadatik.
Ezt mondotta vala pedig az Ür * Ábrámnak
: Eredj ki a te földedbl, a te rokonságaid
közzfíl, a te atyádnak házából,
a földre, mellyet mutatándok néked.
* zsid. 11, 8.
2. És nagy nemzetségnek attyávátészlek
tégedet, és megáldalak tégedet, és
felmagasztalom a te nevedet: és immár
légy áldás.
3. Megáldom azokat, a kik tégedet megáldanak,
a ki pedig megátkoz tégedet,
megátkozom azt : és e földnek minden
nemzetségei * megáldatnak te benned.
* rész 18, 8. Tsel. 3, 25.
4. Mikor pedig Ábrám kimenne Háránból,
a mint az Úr mondotta vala nékie.
Lót is elméne vele : Ábrám pedig hetvenöt
esztends vala, mikor kiméne Háránból.
5. És felvévé Ábrám az feleségét Sárait,
és az ö attyafiának fiját, Lótot, és
minden jószágát, marháját, mellyet kerestek
vala, és minden személyeket, melylyeket
szerzettek vala Háránban, kik elindulván
hogy mennének Kánaán földére,
végezetre oda jutának.
6. És általméne Ábrám a földön mind
Sikemig, Móréhnak cserfás mezejéig: a
Kananeusok valának pedig akkor abban
a tartományban.
^ ^
7. Annakokáért megjelenék az Ür Á-
brámnak, és monda nékie : A te magodnak
adom e tartományt; é.^ é'^ÜQ Ábrám
ott oltárt az Ú rnak : ki megj elent vala néki.
8. Azután elméne onnét a helyre, melly
Béthelnek napkelet Mól való részére vagyon^
és ott voná fel sátorát : Béthelt
napnyugotra, és Háit napkeletre hagyván,
és ott oltárt építvén az Úrnak, az
nevét segítségül hívá.
9. És elméne Ábrám, szünetlen menvén
a Kánaán földének felöl való részére.
10. Vala pedig azon a földön éhség;
annakokáéi-t aláméne Ábrám Égyiptomba;
hogy ott élne mint egy jövevény:
mert nagy éhség vala a Kánaán földén,