Karoli - BIBLIA - 1873 I.

492 KRÓNIKA 11. KÖNYVE 32.
Urunk Istenünk megszabadít minket az
Assiriabeli Király kezébl
12. Avagy nem Ezékiás vesztette é el
az magasságbeli oltárait ? és meghagyta
Júdának és a Jérusálem népének,
ezt mondván : Csak egy oltár eltt
imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek.
a ti Istenetek is, az én kezembl titeket
megszabadíthatna ?
15. Most azért Ezékiás titeket el ne
hittessen ; és ne csalogasson titeket e
féle dologgal^ ne hidjetek néki ; mert ha
semmi népnek és országnak Istene az
népét az én kezembl és az én atyáim
sokkal
kezekbl ki nem szabadíthatta ;
inkább a ti isteneitek meg nem szabadíthatnak
titeket az én kezembl!
16. Ennekfelette is az szolgái sokat
szólának az r Isten ellen, és Ezékiás
ellen, az szolgája ellen.
17. Levelet is * íra, az Izráelnek Urát
Istenét káromlással illetvén, és szólván
ellene illyen módon : A mint e földön
lakozó népeknek istenei meg nem szabadíthatták
az népeket az én kezembl
; e képen az Ezékiás Istene az
népét kezembl ki nem szabadíthatja.
* 2 Kir. 19, 14 19.
18. Kiáltnak vala pedig nagy felszóval
várost megvennék.
* Ésa. se, ii 13.
19. És úgy szólának a Jérusálem Istene
ellen, mint e földön való Pogányoknak
isteneik fell, mellyek * emberi kézzel
csináltattak.
'
' Ésa. 37, 19.
20. Akkor Ezékiás Király *^ könyörge,
és vele Ésaiás Próféta az Amos íija e
káromlásért, és felkiáltának az égre.
* 2 Kir. 19, 15. 19.
21. És elbocsátá az Úr az *
Angyalát,
ki megöle minden erseket, a Hadnagyot
és a Fejedelmet az Assiriai Király
táborában, és nagy szégyennel megtére
az
földébe. Bémenvén pedig az ö Istene
kápolnájába, ugyan ott az saját fijai
fegyverrel f ölék meg tet.
* Ésa. 37, 36. t Ésa. 37, 37, 38.
22. Megszabadítá azért az ÚrEzékiást
és a Jérusálem népét Sénakhéribtl az
Assiriai Királytól, és mind a több ellenségi'ól
; és elvivé azokat, a kik tet megkörnyékezték
vala.
23. És sokan ajándékokat hoznak vala
Jérusálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a
Júda Királyának drága szép ajándékokat
; és az híre-neve naggyá ln minden
Pogányok szemei eltt azután.
13. Avagy nem tudjátok é, mit mivoltom
mind én s mind az én atyáim e
földnek minden népeivel ? Valyon e föld
pogányainak isteneik megszabadíthatták
é az én kezembl az földöket?
14. És valyon mellyik volt a pogányoknak
istenei közzííl, mellyeket az én 24. Az idben Ezékiás esék, * halálos
Eleim elvesztettek, a ki az én kezembl betegségbe ; és könyörge az Úrnak, ki néki
az népét megszabadíthatta volna, hogy szólván, csudát ada néki. * Ésa. 38, 1-8.
25. De nem cselekedék Ezékiás az
hozzá való jótétemény szerint; mert magában
felfuvalkodék,
mellyért Istennek
is ln haragja rajta, Júdán és Jérusálemen.
26. Megalázá pedig magát Ezékiás, az
kevélységét * elhagyván, a Jérusálemiekkel
egybe : és míg éle Ezékiás az
Úr haragja rájok nem szállá.
* 2 Kir. 20, 13. 19.
27. Mert vala Ezékiásnak nagy gazdagsága
és dicssége ; mert sok kincset
gyjtött vala magának ;
ezüstöt, aranyat,
drágaköveket, és drágaíííszerszámokat,
paizsokat, és mindenféle drága s kívánatos
szerszámokat.
28. Országa jövedelmének, tudniillik,
gabonának^ bornak, olajnak, tárházakat
és mindenféle baromnak istállókat szép
renddel
szerzett vala.
mindenféle barmoknak sokaságát szerze :
mert az Isten néki igen nagy gazdagsá-
Zsidó nyelven * a Jérusálem népe ellen,
melly vala a kerítésen, hogy ket megrettentenék
és megháborítanák, hogy
got adott vala.
a
29. Városokat is építe magának és
30. Ennekfelette Ezékiás dugá bé a
Gihon folyásának fels fejét, és elfordítá
azt a föld alatt a Dávid városának
napnyugot fell való része felé ; és minden
dolgában igen szerencsés vala Ezékiás
;
31. De mivelhogy a Babilóniabeli Fejedelmek
követeivel megharátkozék, kik
hozzá küldettek vala, hogy hadakoznának
a * csudáról, melly lett vala a
földön ; Isten tet elhagyta vala, hogy
megkísértené tet, és meglátná, mi volna
az szívében.
* 2 Kir. 20,
32. Ezékiásnak pedig több lett"" dolgai
11.