Karoli - BIBLIA - 1873 I.

;
!:
;
hogy a számkivetettet is ne vesse el
tle.
* Zsolt. 89, 49.
15. Most annakokáért azért jöttem ide,
hogy én szólnék a Királynak az én uramnak,
noha sokan rettentettek engemet e
fell ;
de mindazáltal azt mondotta a te
szolgálód : Majdan szólok a Királynak,
netalán megcselekeszi a Király az
szolgálóleányának beszédét
16. Mert meghallgatja a Király, azt
gondoltam, és megszabadítja az szolgálóleányát
annak kezébl, a ki engemet
el akar veszteni, és velem együtt az én
fiamat az Istennek örökségébl.
17. Annakfelette ezt gondolta ate szolgálóleányod
: Immár az én uramnak a
Királynakbeszéde ^6so?onnaZí:me^^ozasa
felöl csendességet szerez: (Mert mint az
Istennek Angyala, * ollyan az én uram a
Király, mivelhogy meghallgatja mind a
jót, mind a gonoszt,) és a te Urad Istened
lészen te veled. * rész 19, 27.
20. És hogy illyen kereng beszéddel
szólnék is, Joáb a te szolgád cselekedte
azt is. De az én uram eszes mint az Istennek
Angyala, hogy mindeneknek végére
menjen, mellyek esnek e földön.
21. Monda azért Joábnak a Király:
Imé megfogadtam ezt a szót ;
eredj el
SÁMUEL II. KÖNYVE 14. 15. 341
és hozd haza az én fiamat Absolont. 33. Elméne azért Joáb a Királyhoz,
22. És a földre arczal leborúla Joáb, és megmondá néki : És akkor hívatá a
és térdet fejet hajtván, megköszöné a Király Kh^oloni, és elméne a Királyhoz,
JKirálynak, és monda Joáb : Ma esmérte és fejet hajtván a Király eltt, arczal a
meg, uram Király, a te szolgád, hogy földre borúla. És megcsókolá a Király
vagyon valami becsületem eltted ; mert Absolont.
az szolgájának beszédét megcselekedte
15. RÉSZ.
a Király.
23. Felkele azért Joáb, és * elméne
Gessurba és haza hozá Absolont Jérusálembe.
* rész 13, 37.
24. És monda a Király : Menjen a
maga házába, és az én színemet ne lássa
tére azért Absolon az
házába és a Királynak
orczáját nem láthatá.
25. Nem vala pedig az egész Izráelben
ollyan szép ember, mint Absolon, ki
dicséretre ollyan méltó volna ; meri tététl
fogva talpig benne semmi makula
nem vala,
26. És mikor a fejét megnyíreti vala,
(mert minden esztendben elnyíreti vala,
mert igen nehéz vala néki, és azért nyírik
vala el,) az fejének haja nyom vala
kétszáz siklust, a közönséges mérték
szerint.
27. Ln pedig Absolonnak három fija
és egy leánya, kinek neve Támár vala
ez igen szép termet asszony vala.
28. Két esztendt mulatott vala pedig
immár Absolon Jérusálemben, hogy a
Királynak színét mégis nem látta vala.
29. Elkülde azért Absolon Joábhoz,
hogy tet a Királyhoz küldené, ki nem
akara hozzá menni ; és elkülde másodszor
is, de ugyan nem akara menni.
18. És felelvén a Király, monda az aszszonynak
: Kérlek, ne tagadd meg a mit 30. Monda azért az szolgáinak :
tled kérdek. És monda az asszony: Tudjátok, hogy a Joáb majorja mellettem
vagyon, és az árpát ott tartja: men-
Mondja el az én uram a Király, kérlek
19. És monda a Király : Valyon mint jetek el, és gyújtsátok fel tíízzel: és meggyujták
az Absolon szolgái a majort
ezekben nem a Jóáb keze vagyon é veled
? Felele az asszony és monda : A te tíízzel.
életedre * mondom, uram Király, hogy 31. Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz
az házába, és monda néki: Mi
semmi hiba ebben nincsen, valamit a
Király az én uram szól : mert a te szolgád az oka, hogy a te szolgáid az én majoromat
felgyújtották tíizzel.
Joáb t hagyta e^í nékem, és mind ezeket
a szókat adta a te szolgálóleányodnak 32. Felele Absolon Joábnak : Azért
szájába. * 1 Móz. 42, 15. t vers 1. 2, mert hozzád küldöttem illy szóval, hogy
te ide jnél, és a Királyhoz küldenélek,
hogy ezt mondanád néhi: Mi szükség
volt haza jnöm Gessurból ? mert jobb
volna most is nékem ott lennem. Azért
cselekedd meg, hogy lehessek szembe
a Királlyal ; és ha én bennem vétket talál,
ölessen meg engemet.
Absolon kikergeti országából Dávidot.
Ln pedig annakutánna szerze magának
Absolon * szekereket, lovakat, és ötven
embereket, kik
eltte járnának.
* 1 Kir. 1, 5.
2. Reggel pedig felkelvén Absolon,