You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
1<br />
::<br />
!<br />
!<br />
350 SÁMUEL II. KÖNYVE 20.<br />
2. Elméne azért mind az Izráel népe<br />
Dávidtól Séba * után, Bikri íija után<br />
A Júda nemzetségébl valók pedig mellette<br />
ló'nnek az Királyoknak, a Jordán<br />
vizétl íogYd^mmá Jérusálemig.* vers 15. 21.<br />
3. Bemenvén pedig Dávid az házába,<br />
Jérusálemben, elhozatá a Király a tíz<br />
asszonyembereket, az 0* ágyasait, kiket<br />
otthon hagyott vala a házat rizni ; és<br />
rizet alá rekeszté, éstápláltatá azokat;<br />
de hozzájok bé nem méne. És rizet<br />
alatt lnek özvegységben mind haláloknak<br />
napjáig. * rész 16, 21. 22.<br />
4. Monda pedig a Király Amasának<br />
Gyjtsd * egybe nékem a Júda nemzetséget<br />
harmadnapig, és magad is itt légy<br />
jelen. * rész 17, 25. 19, 13.<br />
5. Elméne azért Amasa, hogy egybe-<br />
gyüjtené a Júdát, és több ideig késék,<br />
hogynem, mint a Z^rá??/ hagyta vala néki.<br />
6. Monda akkor Dávid *Abisainak:Imé<br />
majd gonoszbúi cselekszik velünk Séba,<br />
Bikrinek íija, Absolonnál : vedd melléd<br />
azért a te uradnak szolgáit, és kergesd<br />
meg tet, hogy valami ers városokat<br />
keresvén magának, el ne szaladjon elttünk.<br />
* rész 18, 2.<br />
fegyvere hüvelyéhi. * vers 4.<br />
9. Mondaazért Joáb Amasának: Egésségben<br />
vagy é * atyámíia? És Joáb megfogá<br />
jobbkezével az Amasa szakálát<br />
mintha meg akarná f csókolni.<br />
*1 Krn. 2, 13-17. frész 3, 27.<br />
10. Amasa pedig nem tudja vala magát<br />
oltalmazni a fegyvertl, melly Joáb<br />
kezében vala, és általté * tet az ötödik<br />
oldalcsont alatt, és kiontá a bélit a földre<br />
és noha többször nem üté által, mindazáltal<br />
meghala ; Joáb pedig és Abisai<br />
az attyaíia, mennek vala Séba után,<br />
Bikrinek íija után. * rész 19, 13. 1 Kir. 2, 5.<br />
11. Megálla pedig az Amasa teste felett<br />
Joábnak egy szolgája, és monda:<br />
Yalaki Joábbal tart,<br />
kívánja^ Joáb útán siessen.<br />
és Dávidnak javát<br />
12. Amasa pedig fetreng vala a vérben<br />
az útnak közepette ; látván pedig<br />
egy emher, hogy ott minden megállana,<br />
kivoná Amasát az útból a mezbe, és<br />
ruhát vete reá; mivelhogy látná, hogy<br />
valaki<br />
13. Minekutánna pedig kivonták volna<br />
az útból, minden ember Joáb után siet<br />
vala, hogy megkergetnék Sébát,<br />
Bikrinek<br />
íiját.<br />
érkeznék, minden megállana felette.<br />
14. És általméne 8éha az Izráelnek<br />
minden nemzetségein, Abelán azaz,<br />
Beth-Maakán, és mind a Bérea tartományának<br />
lakosain, kik egybegylvén<br />
követik vala tet.<br />
15. Mikor eljutottak volna pedig a Dávid<br />
szolgáig körlvevék tet Abela, vagy<br />
Beth-Maaka városában és nagy halmot<br />
töltének * a város ellen, melly a kfallal<br />
egyenl volna : és mind a sokaság,<br />
melly Joábbal vala, rontják vala, hogy<br />
levessék a kfalt. * 2 Kir. 19, 32.<br />
16. És kiáltaegy eszes asszony a városból:<br />
Halljátok meg, halljátok meg!<br />
mondjátok meg kérlek, Joábnak ;<br />
Jöjj<br />
ide hozzám, valamit mondok néked<br />
17. Ki mikor hozzá ment volna, monda<br />
7. Kimenének azért utánna a * Joáb<br />
hadnagysága alatt valók, és a Kereteusok<br />
t és Peleteusok, és minden ers vitézek:<br />
és kiindulának Jérusálembl, az asszony : Te vagy é Joáb : Felele :<br />
hogy kergetnék Sébát Bikrinek íiját. Én vagyok. Ki monda néki : Hallgasd<br />
* rész 18, 2. t vers 23. 1 Kir. 1, 38.<br />
meg a te szolgálóleányodnak szavát. És<br />
8. Mikor pedig volnának ama nagy k- felele : Meghallom.<br />
sziklánál, melly vagyon Gibeonnál, 18. Akkor monda az asszony: Azt<br />
Amasa *jöve nékik eleikbe : Joáb pedig mondják vala elször a városbeliek: Minden<br />
kétség nélkííl megtudakozzák elször<br />
ruhájába öltözvén, az ruháján feltíl derekához<br />
övedzett fegyvere a hüvelyében az KhoidJ^eliektl, és úgy indulnak el a<br />
vala ; és mikor Joáb menne, kiesék a dologban.<br />
19. Én egy vagyok a békesség szeretk<br />
közzíil, az Izráel hívei közzl, te pedig<br />
el akarod veszteni a várost ;<br />
még<br />
pedig az Izráel városainak annyát : miért<br />
nyelnéd bé az Úrnak örökségét ?<br />
20. Akkor felele Joáb és monda: Távol<br />
legyen, távol legyen az én tlem, hogy<br />
bényeljem és elveszesem<br />
21. Nem úgy vagyon, hanem egy ember<br />
az Efraim hegyérl való, kinek neve<br />
Séba, Bikrinek íija, felemelte * kezét Dávid<br />
Király ellen : adjátok kézbe azt egyedííl,<br />
és elmegyek a város alól. És monda<br />
az asszony Joábnak: Imé majd kivetjük<br />
a kfalon a fejét néked.
Change language