Karoli - BIBLIA - 1873 I.

j
402 KIRÁLYOK IL KÖNYVE 7. 8.
Ha mi viradtát várjuk, e hamisságért
megbüntetnek: most azért jertek,
menjünk el és tegyük hírré a Király
házában.
10. Elmenének annakokáért, és Máltának
a város kapunállójának, és hirré tevék
nékik, mondván : Elmentünk vala a
Siriabelieknek táborokba, és ímé nem
vala ott senki : embereknek szava sem
hallatik, hanem csak a lovak és szamarak
vágynak kötve, és a sátorok a képen
vágynak, a mint elhagyták.
11. Kiáltának azért a kapunállók, és
hírré tevék ottben a Király házában.
12. És felkele éjszaka a Király, és
monda az szolgáinak : Megmondom
néktek, mit végeztek fellünk a Siriabeliek
:
Tudják, hogy éhen vagyunk, ezokáért
mentek ki a táborból hogy elrejtezzenek
a mezon, mondván : Mikor kijövéndenek
a városból, fogjuk meg ugyan
elevenen ket, és menjünk bé a városba.
13. Akkor fel ele egy az szolgái közzííl,
és monda : Válasszanak öt lovakat
azok közzl, mellyek maradtak a városban
(mivelhogy azok szinte úgy éheznek
mint az Izráelnek sokasága, melly megmaradott
a városhm^ azok, mondom,
szinte úgy vágynak, mint az Izráelnek
sokasága melly immár megemésztetett,)
és küldjünk el, hogy lássák meg, ha így
vagyon.
14. Választának azért két szekeres lovakat,
mellyeken két szolgáit elküldé a
Király a Siriabeliek táborok után, mondván
: Menjetek el és lássátok meg.
15. És elmenvén azok, utánnok ménének
mind a Jordánig, és ímé az egész
út rakva vala ruhákkal, edényekkel,
melly eket a Siriabeliek elhánytak vala
a sietség miatt : megtérvén azért a követek,
megmondák a Királynak.
16. És kimenvén a nép, zsákmányt vete
a Siriabeliek táborában : és egy köböl
zsemlyelisztet egy * sikluson vesznek
vala, és két köböl árpát egy sikluson,
az Úrnak beszéde szerint. *vers i.
17. A Király pedig hagyta vala a kapun
ama * Fembert, kinek kezéhez szokott
vala támaszkodni, és eltapodá a
nép tet a kapuban, és meghala, a mint
megmondotta vala az Isten embere : a
ki ezt megmondotta vala, mikor a Király
aláment volna hozzá. * vers 2.
18. A képen ln, mondom, a mint az
Isten embere a Királynak megmondotta
vala: Két köböl árpát egy sikluson
adnak és egy köböl zsemlyelisztet egy
sikluson, holnap illyenkor Samariának
kapujában.
19. És ezt felelte vala a Fember az
Isten emberének, mondván : Ha az Úr
ablakokat * csinálna is az égen, valyon
meglehetne é ez ? és azt mondotta
vala : ímé te meglátod szemeiddel, de
abban nem eszel. * vers 2.
20. Úgy ln azért néki: mert eltapodá
tet a nép a kapuban, és meghala.
8. RÉSZ.
Elizeus a hét esztendei éhséget, Eenlaadád halálát és
Hazáéi királj'ságát jövendöli ; Jórám után Júdában Akháziás
uralkodik.
Elizeus pedig szóla annak az asszonynak,
kinek * fiját feltámasztotta vala, mondván:
Kelj fel és menj el a te házadnépével
egyetembe, és menj olly ^helyre, a
hol megmaradhass ; mert az Úr éhséget
hívott e földre, és el is j hét esztendeig.
* rész 4, 35. 36.
2. Felkele azért az asszony, és az Isten
emberének beszéde szerint cselekedék
mert elméne az cselédjével együtt;
és lakék * a Filiszteusok földében hét
esztendeig. * Mth 1, 1-6.
3. Ln pedig hét esztend elmúlva,
megtére az asszony a Filiszteusok földébl,
és kiméne, hogy panaszolkodnék a
Királynak az házáért és szántóföldeiért,
4. A Király pedig szóla Géházinak, az
Isten embere szolgájának, mondván:
Beszéld meg, kérlek, nékem mind azokat
a csudálatos dolgokat, mellyeket
Elizeus cselekedett.
5. És mikor beszélené a Királynak, mimódon
feltámasztotta volna a halottat,
ímé az asszony, kinek a gyermekét feltámasztotta
vala, kiáit vala a Királyra az
házáért és szántóföldeiért ; és monda
Géházi : Uram Király ; ez az asszony és
ez az fija, kit * feltámasztott Elizeus.
* rész 4, 8. 32—36,
6. Akkor megkérdé a Király az aszonyt,
ki megbeszélé néki :
és ada a Király
mellé egy udvari szolgát, mondván:
Adasd meg néki minden jószágát és a
szántóföldnek minden hasznát az idtl
fogva, mellyben elment volt, mind ez
ideig valót.
7. Annakutánna méne * Elizeus Da- J|
f