Karoli - BIBLIA - 1873 I.

tanéellel és Mikájával, hogy tanítanának
a Júda városaiban.
8. Elküldé, monfl^om^ vélek e Lévitákat
Sémáját, Nétániát, Zebádiát, Asáelt,
Sémirámótot, Jónatánt, Adóniát, Tóbiást
és Tób adóniát ; kikkel valának Elisáma
és Jórám Papok.
9. Tanítának azért Júdában: és vélek
vala az r törvényének könyve, és eljárák
Júdának minden városait, és tanítják
vala a népet
10. Ezokáért az Úr igen * megrettenté
a földnek minden országait, mellyek valának
a Júda körül, annyira hogy nem
mernének Jósafát ellen hadakozni.
* 1 Móz. 35, 5.
11. A Filiszteusoktól is hoznak vala
néki * ajándékot és rakás pénzt; az
Arábiabeliek is hoznak vala néki nyájakat,
hétezer és hétszáz kosokat, és hétezer
hétszáz bakokat. * i kú. 4, 21.
12. Jósafát azért felette igen nagj^a
nevekedék, és Júdában építe házakat,
és kincstartó városokat.
13. És sok dolgai valának néki Júda
városaiban, és ers hadakozó vitézei
valának Jérusálemben.
f ;
és vele háromszázezer ers vitézek
valának.
15. És utánna Jóhanán vala f; és
ezzel vala kétszáz nyolczvanezer ember.
16. Ezután ismét vala Amásia a Zikri
fija, ki magát szabadakaratjából az Úrnak
kötelezte vala : és vele kétszázezer
ers férjfiak valának.
17. A Benjámin nemzetségébl igen
ers vala Eljada ; és vele kézívesek és
paizsosok kétszázezerén valának.
18. Ezután vala Józabád: ezzel vala
száz nyolczvanezer viadalhoz való ember.
19. Ezek szolgálnak vala a Királynak,
azokon kivííl, kiket a Király * vetett vala
egész Júdának ers városaiba. * vers 2.
18. RÉSZ.
Akháb elvesz a hadban : Jósafát az tírtól megtartatik.
Lásd 1 Kir. 22-ik részét is.
És mikor volna Jósafátnak nagy * gazdagsága
és nagy híre neve : sógorságot
szerze Akháb f Királlyal.
* rész 17, 5. t 1 Kir. 18, 18. 21, 20.
KEÓNIKA II. KÖNYVE 17. 18. 475
2. Azután egynehány esztend elmúlván,
aláméne Akhábhoz Samariába, és
Akháb vágata néki és a vele való népnek
sok juhokat, és ökröket, és felindítá
tet, hogy a Gileádban való * Rámóth
városra menne fel vele; * i Kir. 22, 1-38.
3. Mert ezt mondá Akháb azizráel Királya
Jósafátnak a Júda Királyának :
Avagy nem jösz é el velem Gileádban
való Rámóthra ? Feleié néki, és monda:
A mint én, a képen te, és a mint a te
néped, az én népem is ;
úgy és veled
Uszek én is a hadban.
4. Azután monda Jósafát az Izráel Királyának
: Kérlek, kérdj * tanácsot az
Úrtól e mai napon. * 2 Kir. 3, 11. 12.
5. Öszvehívatá azért az Izráel Királya
az négyszáz Prófétáit, és monda nékik:
Elmenjünk é a Gileádban való Rámóth
varosra a hadba, vagy ne menjek ? Felelének:
Elmenj, és az Isten a Király
kezébe adja.
6. És monda Jósafát : Vagyon é itt
az Úrnak* Prófétája, hogy
ezeken kivííl
attól tudakoznánk ? * 1 Kir. 22, 7-9.
7. És monda az Izráel Királya Jósafátnak
: Vagyon még egy, ki által az Úrtól
tudakozhatunk : de én azt igen gyíílölöm
mert soha én fellem jót nem prófétál,
14. E pedig azoknak számok az atyáknak
nemzetségek szerint : Júdában a hanem mindenkor gonoszt:
vitézl népnek hadnagyai valának : A dna
Ez Mikeás
a Jimla fija. És monda Jósafát: Ne
szóljon úgy a Király
8. Szólíta azért az Izráel Királya egyet
az ö szolgái közzííl és monda: Hívd ide
hamarsággal Mikeást a Jimla íiját.
9. Továbbá az Izráel Királya, és Jósafát
a Júda Királya, ülnek vala mindketten
az királyiszékekben királyi ruhákban ;
ülnek vala, mondóra^ a Samaria kapuja
eltt való mulatóhelyen ; és a Próféták
fejenként * prófétálnak vala elttök.
* vers 5.
10. Csináltatott vala pedig magának
Sédékiás * a Kénaána fija vasszarvakat,
és monda : Ezt mondja az Úr : Ezekkel
rontod meg a Siriabelieket, mígnem
megemészted ket ! * 1 Kir. 22, 11.
11. A több Próféták is mind a képen
prófétálnak vala, mondván : Menj fel a
Gileádban való Rámóthra, és dolgod jól
lészen : mert az Úr ázt a Király kezébe
adja.
12. A melly követ pedig Mikeásért
ment vala, így szólt vala néki : ím : fejenként
a Próféták valamennyin vágynak,
mind egyaránt jót prófétálnak a