Karoli - BIBLIA - 1873 I.

;
;
!
340
SAMUEL IL KÖNYVE 13. 14.
Dávid attyafiának fija, és monda : Ne
mondja azt az én uram, hogy a Királynak
minden fijait megölték, mert csak
Amnon holt meg egyedül; mert mind az
idtl fogvna, hogy Támárt az húgát
megszeplsítette volt, az Absolonnak
szájában volt. * vers 3.
33. Most azért, ne gondolkodjék így
szívében az én uram a Király, mondván:
A Királynak minden íijai megholtak
mert egyedííl Amnon holt meg.
34. Elszalada pedig Absolon. És felemelvén
az rálló az szemeit, látáhogy
sok ember jne az úton, melly a hegynek
túlsó oldalán vala.
^35. És monda Jónadáb a Királynak :
ímhol jnek a Király fijai, ate szolgádnak
beszéde szerint, imé igaz volt.
36. Mikor azért a szót elvégezte volna,
azonban a Királyfiak megjutának, és
szavokat felemelvén, sírának; és maga
a Király is és minden szolgái felette igen
nagy sírást tnek.
37. Absolon pedig elfuta * és méne Talmaihoz,
Ammihur fijához, Gessurnak
Királyához; és siratá minden napon Dávid
az fiját. * rész 3, 3.
38. Absolon pedig, minekutánna elfutott
volna, és ment volna Gessurba, ln
ott három esztendeig.
39. Annakutánna kívánkozik vala Dávid
Királyna/í lelke^ kimenni Absolonért
mert már megvigasztaltatott vala Amnon
fell, * hogy megholt volna. * vers 29.
14. RÉSZ.
Dávid Absolont ismét kegyelmébe veszi.
Eszébe vevé azért Joáb * Sérujánakfija,
hogy a Királynak szíve szakadna Absolon
után.
* rész S, 16.
2. És külde Joáb Tékoa városha^ és
hozata onnét egy asszonyt ki igen eszes
vala, és monda néki : Kérlek tettessed
mintha nagy keserséged volna és öltözzél
fel kérlek gyász ruhába, és olajjal se
kend meg magadat : és légy ollyan mint
a féle asszony, ki Sokáig siratta volna a
halottat.
3. És menj bé a Királyhoz, és szólj
illyénképen néki: (mert Joáb adá szájába
a mit szólani kellene.)
4. Szóla azért a Tékoabeli asszony a
Királynak, minekutánna arczal a földre
eltte leborult volna, és térdet fejet hajtott
volna és monda: Szabadíts meg, óh
Király
5. És monda néki a Király: Mi nyavalyád
vagyon? Feleié az: Bizonyára özvegy
asszony vagyok, és az én férjem
megholt.
6. És a te szolgálódnak két fija vala,
mi-
kik egybevesztek volt a mezn, és
velhogy nem vala, ki ket megvédené,
egyik a másikat megsérté, és megölé.
7. És ímé az egész háznép ellene támadott
a te szolgálóleányodnak, és ezt
mondják: Add keznkbe az attyafiának
gyilkosát, hadd öljük meg tet az
attyafiának lelkéért, a kit megölt
és veszessük el az örököst is ; és így
akarják eloltani a kicsiny szikrácskát,
a melly nékem megmaradott vala,
hogy az én férjemnek ne maradjon semmi
neve és ne legyen maradékom a föld
színén.
8. Monda azért a Király az asszonynak :
Menj el házadhoz, és parancsolok a te
dolgod fell.
9. Felele pedig a Tékoából való aszszony
a Királynak: Uram Király, én
rajtam esik a nyomorúság és az én atyámnak
házán ; de a Király, és az széki
ártatlan lészen.
kite elle-
10. Monda erre a Király : A
ned szól, hozd ide élmbe, és többé ingyen
sem illet.
11. Akkor monda: Emlékezzék meg,
kérlek a Király az Úrról, a te Istenedrl:
ne többüljön meg a vér szerint való
atyafiaknak halálok, és ne veszessék el
az én fiamat. Felele a Király: Él az Úr,
hogy * a te fijad/e;'eVo^ csak egy hajszál
is nem. esik a földre. * 1 sám. u, 45.
12. És monda az asszony: Kérlek, hadd
szóljon a te szolgálód csak egy szót az
én uramnak a Királynak ; és ö monda :
Szólj.
13. Akkor monda az asszony : s miért
gondoltál szinte ehez hasonló dolgot,
az Isten népe ellen ? Mert ezt a szót
úgymint maga gondolatlanságából
mondja a Király, holott nem akarja
vissza hívni a Király az számkivetett
fiját.
14. Mert imé nyilván meg kell halnunk,
és oUyanok vagyunk mint a víz, melly
a földre kiontatik és fel nem szedethetik,
és nincsen ebben Istennél * személyválogatás
: De elvégezte magában.