You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
:<br />
54<br />
32. Azok az emberek pedig juhpásztorok,<br />
mert baromtartó emberek voltak:<br />
az juhaikat is, barmaikat és mindeneket<br />
elhozták.<br />
33. Mikor pedig Fáraó hivatánd titeket<br />
és kérdéndi : Micsoda munkás emberek<br />
vagytok ?<br />
34. Azt feleljétek : Baromtartó emberek<br />
voltak a te szolgáid gyermekségünktl<br />
fogva mind ez ideig, mind mi, mind<br />
a mi atyáink : hogy lakhassatok a Gósennek<br />
földén: mert minden barompásztor<br />
utálatos * az Égyiptombelieknél.<br />
* rész 43, 32.<br />
47. RÉSZ.<br />
MÓZES I. KÖNYVE 46. 47.<br />
József béviszen egynehányat az d báttyai közzl a Király<br />
éleibe, azután az attyát is : a Gósen f'ölde'n letelepíti<br />
ket, és táplálja az éhség idején; az egész Egyiptom földét<br />
gabonán veszi meg Fáraó számára; Megbetegszik Jákób, és<br />
megesketi Jdzsefet, hogy temetni kiviszi az ö testét<br />
Kánaán földére.<br />
Elméne azért József és tudtára adá Faraónak,<br />
és monda: Az én atyám és<br />
atyámfiai, az ö juhaikkal és mindenekkel<br />
valamijek volt, jöttek ide Kánaán<br />
földérl; és ám Gósen földén vágynak.<br />
2. Az attyafiainak is felét, tudniillik<br />
öt embereket maga mellé vn, kiket állata<br />
Fáraó eleibe.<br />
3. Es monda Fáraó József attyafiainak:<br />
Micsoda munkás emberek vagytok ti?<br />
Kik felelének Faraónak : Juhpásztorok<br />
a * te szolgáid, mind mi, mind a mi<br />
atyánk. * rész 46, 34.<br />
4. Es mondának Faraónak : Hogy ezen<br />
a földön lakozzunk azért jöttünk, mert<br />
a te szolgáid barmaiknak nincsen élések,<br />
és nagy éhség vagyon a Kánaán<br />
földén :<br />
kérünk az okáért hadd lakjanak<br />
a te szolgáid a Gósen földén.<br />
5. És szóla Fáraó Józsefnek mondván;<br />
A te atyád és a te atyádfiai jöttek te<br />
hozzád.<br />
6. Ez Egyiptomnak földe eltted vagyon<br />
; ez országnak legjobb részében<br />
adj helyet a te atyádnak és atyádfiainak,<br />
lakozzanak a Gósen földén : ha<br />
pedig látándod hogy vágynak közöttök<br />
serény emberek, tégyed azokat gondviselkké<br />
az én barmaimon.<br />
7. Bévivé József Jákóbot is az atytyát,<br />
és állatá tet Fáraó eleibe, és köszönté<br />
Jákób Fáraót.<br />
8. Akkor monda Fáraó Jákóbnak:<br />
Hányak a te életed esztendeinek napjai?<br />
9. Monda pedig Jákób Faraónak : Az<br />
ésharmincz esztendk ; kevesek és nyomorúságosok<br />
voltak az én életem esztendeinek<br />
napjai, és nem érték el az én<br />
atyáim életek esztendeinek napjait, a<br />
mellyékben k bujdostak. * zsid. 11, 9. 13.<br />
10. És minekutánna megáldotta volna<br />
Jákób Fáraót, kiméne Fáraó ell.<br />
11. Kendele azért József lakásra való<br />
helyet az attyának és, attyafiainak, és<br />
ada nékik örökséget Égyiptom földében,<br />
azon tartománynak legjobb részében a<br />
Eamehses * földén ; mint Fáraó megparancsolta<br />
Vala. * vers 6. 27.<br />
12. És táplálja vala József az attyát és<br />
attyafiait, és az attyának minden háznépét<br />
kenyérrel, mint a kis gyermekeket<br />
szokták táplálni.<br />
13. És kenyér nem vala az egész földön,<br />
mert igen nagy éhség vala^ és elalélt<br />
vala Égyiptom földe, és a Kánaán<br />
földe az éhség miatt.<br />
14. Bétakará pedig József valami pénz<br />
találtatik vala Égyiptomnak és Kánaánnak<br />
földén a gabonáért, a mellyet azok<br />
vesznek vala; és bévivé József a kincset<br />
a Fáraó tárházába.<br />
15. És mikor elfogyott volna a pénz<br />
Égyiptomnak és Kánaánnak földérl,<br />
egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván<br />
: Adj nékünk kenyeret,.mire hagysz<br />
meghalnunk szemed láttára, ha immár<br />
pénzünk elfogyott?<br />
16. És monda József: Adjátok nékem<br />
a ti barmaitokat, és adok néktek kenyeret<br />
a ti barmaitokért, ha pénzetek elfogyott.<br />
17. Vivék azért az barmaikat Józsefhez<br />
és ada nékik József eleséget a lovakért,<br />
juhokért, ökrökért és szamarakért<br />
és táplálá ket kenyérrel abban az esztendben<br />
az minden barmaikért.<br />
18. Mikor pedig az az esztend elmúlt<br />
volna, ménének hozzá más esztendben,<br />
és mondának néki:<br />
Nem titkolhatjuk el<br />
a mi urunktól, hogy bizony elfogyott pénzünk,<br />
és minden barmunknak nyája a<br />
mi urunknál vagyon^ nem maradt semmi<br />
egyéb a mit a mi urunknak adnánk a<br />
mi testünknél és földünknél.<br />
19. Miért halunk meg szemed láttára?<br />
mind magunkat, mind földünket árossá<br />
tesszük, végy meg minket és a mi földünket<br />
kenyéren, és lészünk mind mi,<br />
mind földünk Fáraó szolgái, és adj<br />
magot hogy éljünk s ne haljunk meg, és<br />
én bujdosásom * esztendeinek napjai száz a föld ne pusztuljon el.
Change language