Karoli - BIBLIA - 1873 I.

510
NEHÉMIÁS KÖNYVE 1. 2.
6. Legyen kérlek, figyelmetes a te füled,
és ate szemeid nyíljanak meg, hogy ben az én atyáimnak koporsóik vágymorú
az én orczám ha az a város, melly-
hallgasd meg a te szolgádnak könyörgését,
mellyel most én éjjel és nappal miatt megemésztettek ?
nak, elpusztíttatott, és annak kapui tz
könyörgök te eltted azlzráel fiijaiért a
te szolgáidért : mert vallást tészek az
Izráel lijainak vétkeikrl, hogy vétkeztünk
te ellened, én is vétkeztem az én
atyám házával egybe
7. Felette igen vétkeztünk te ellened,
és meg nem riztük
a te parancsolatidat,
és rendelésidet és törvényidet, melylyeket
parancsoltál a te szolgád által,
Mózes által.
8. Emlékezzél meg, kérlek, a te fogadásodról,
mellyet tettél a te szolgád Mózes
által, mondván : Ti vétkeztek én
ellenem, én pedig * elszélesztlek titeket
sok népek közibe ; * 5 móz. 4, 25-27.
9. Mikor pedig megtéréndetek én hozzám,
és megrizénditek az én parancsolatimat,
és a szerint cselekedéndetek : ha
az égnek utolsó szélire kizetnétek is,
onnét is * öszvegyüjtlek titeket és bészállítlak
a helybe, mellyet rendeltem, hogy
ott helyheztessem az én nevemet.
* 5 Móz. 30, 4. 5.
10. Ezeket pedig te szolgáid, és te néped,
kiket megszabadítottál * a te nagy
erd által és a te ers kezed által.
* Esd. 1, 2-7. 2, 1.
11. Kérlek Uram kérlek figyelmezzék
a te füled a te szolgádnak könyörgésére,
és a te szolgáidnak könyörgésekre,
kik
kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek
a te szolgádnak ma jó elmenetelt, hogy
nyerjen * kegyelmet ama férjfiú eltt.
* rész 2, 5. 6.
2. EÉSZ.
Nehémiás a Királytól levelet vévén, a Jérusálembeli kerítésnek
építéséhez fog.
Én pedig a Királynak pohárnokja valék,
és ln a Msán nev hóban, Artaxerxes
Királynak huszadik esztendejében, mikor
a Király eleibe bort kellene vinnem,
felvivénabort, adám a Királynak: Nem
voltam pedig eltte az eltt * ollyan
szomorú. * rész 1, 4.
2. Monda azért nékem a Király : Miért
szomorú a te orczád, holott beteg
nem vagy ? Nem egyéb ez, hanem a te
szívidben való gonosz : és felette igen
megfélemlém.
3. Akkor mondék a Királynak : Éljen
örökké a Király ! miért nem volna szo-
4. És monda nékem a Király : Mi dolgot
kívánsz? Akkor könyörgék * a
mennynek Istenének. * rész 1, 11.
5. És mondék a Királynak : Ha jónak
tetszik a Királynak, és ha kedves te
eltted a te szolgád; kivdnom, hogy
bocsáss engemet Zsidóországba, az én
atyáim temethelyeknek városába, hogy
újonnan építsem meg azt.
6. Monda nékem a Király : (a Királynéasszony
is pedig együtt ül vala vele.)
Meddig lészen a te járásod, és mikorra
jösz vissza ? és tetszék a Királynak,
és elbocsáta engemet, minekutánna néki
bizonyos idt mondottam volna.
7. Akkor mondék a Királynak: Hajónak
tetszik a Királynak: adjanak levelet
nékem az íródeákok a tartománynak
Tiszttartóihoz, melly vagyon a folyóvízen
túl, hogy általbocsássanak engem
mind addig, míg Júdeát érem.
8. És adjanak levelet Asáfnak a Király
erdeje Ispánjának, hogy adjon gerendáknak
való fákat a ház kapuinak
megépítésére, melly a templom mellett
vagyon, és a város falainak, és a háznak,
mellyben lakjam. És megadá mind
ezeket nékem a Király, az én Istenemnek
hozzám való jóakaratja szerint.
9. És menék a vízen túl való tartománynak
Tiszttartóihoz, és megadám
nékik a Király levelét : bocsátott vala
pedig velem a Király Fembereket a
seregbl, és lovagokat
10. Mikor pedig a Hóronitbeli * Sanballát
és Tóbiás, ki az Ammon nemzetségébl
való szolga vala, meghallották
volna ezt : semmiképen nem tetszék ez
nékik, hogy valaki jött volna,
ki az Izráel
fijainak javokra igyekeznék.
* vers 19. rész 4, 1—3.
11. Azután juték Jérusálembe, hol levék
harmadnapig
12. Felelék pedig én éjszaka, és egynéhány
férjfiak velem egyetembe; és
meg nem jelentém senkinek, mit indított
volna az én Istenem az én szívemben,
hogy cselekedném Jérusálemmel: nem
vala pedig semmi barmom egyéb velem,
hanem a mellyen ülök vala.
13. És kimenék a völgynek kapuján