Karoli - BIBLIA - 1873 I.

346 SÁMUEL II. KÖNYVE 17. 18.
Zillai. * rész 11,1. 12. 29. f rész 19, 32. 1 Kir.2,7 .
és elszomjúhozott a*pusztában.* rész 15, 28.
18. RÉSZ.
Absolonnak veszedelme.
Megszámlálá pedig Dávid a népet, melly
vele vala, és Fó'hadnagyokat s Századosokat
rendele közöttök.
2. Es hagyá Dávid a népnek harmadrészét
Joáb * hadnagysága alatt, és harmadrészét
Séruja íijának f Abisainak,
Joáb attyafijának hadnagysága alatt,
harmadrészét bizá a Gitteus ** Ittai kezébe.
És monda a népnek a Király
Ugyan én magam is elmegyek veletek.
* rész 8, 16. t rész 10, 9. 10. 23, 18. *^ rész 15, 19—21
3. De a nép monda : Ne jöjj
; mert ha
valahogy mi megfutamodunk, semmit
velünk nem gondolnak, és ha hasonféle
meghal is közzíílünk, mi velünk nem
gondolnak. Te pedig tészesz annyit^ mint
mi * tizezeren : Jobb azért, hogy te a
városból légy nékünk segítséggel.
:
* 1 Sám. 17, 49. 50. 18, 7.
4. Monda azért néki a Király : A mi
néktek jónak tetszik, én azt mívelem
Megálla azért a Király a kapuban és
az egész sereg megyén vala ki százanként
és ezerenként.
6. Kiméne azért a nép a mezre az Izráel
serege eleibe, és megütközének az
Efraim erdejénél.
7. És megvereték ott az Izráel népe a
Dávid szolgáitól ; és ln ott nagy veszedelem
az napon, úygmint húszezer ember
halála.
;:
8. És elszéledének a viadalban min-
moniták városából Rabbából * való Náhásnak
fija és Lodébár városhói való közzííl sokkal többet emészte meg az
denfelé nagy messze földig ; és a nép
Ammielnek íija Mákir és a Gileád tartományában
Eógelimban lakozó f Bar- 9. Találkozók pedig Absolon a
erd, hogynem mint fegyver az napon.
Dávid
szolgáira : Absolon egy öszvéren szalad
28. Agyleplet, medenczéket s cserépedényeket,
búzát, árpát, lisztet, búzadarát, cserfák közzé és felakada fejénél fogva
vala, és béfuta az öszvér a nagy sr
babot, lencsét, árpakását
egy cserfára, és függ vala az ég között
29. Mézet, vajat, juhot, ünsajtokat és a föld között, mikor elment volna
hozának Dávidnak, és az ó' vele való alóla az öszvér, a mellyen ül vala.
népnek eleségül. Mert mondják vala magokban
: Ez a nép igen éh, és megfáradott, volna, hírré adá Joábnak és monda:
10. Kit mikor egy ember meglátott
ímhol
látám Absolont, hogy egy cserfára
felakadott.
11. Monda pedig Joáb az embernek, a
ki megmondotta vala néki :
Imé láttad,
s miért nem ölted meg ugyan ott, levetvén
tet a földre :
és én dolgom volt volna
azután, liogy megajándékoztalak volna
tíz ezüst garassal, és egy vitézi övvel.
12. Mondaazember Joábnak; Ha szinte
mindjárt kezembe ezer ezüstpénzt adnál
is, nem ölném meg a Király fiját; mert
a mi fülünk hallására parancsolá meg
a Király néked, Abisainak, és Ittainak,
ezt mondván : Megoltalmazzátok : senki
az * én fiamat Absolont ne bántsa.
* vers 5.
13. Azért magamnak kerestem volna
nyavalyát vele ; mert a Király eltt semmi
nem lehet elfedezve; st még te is reám
támadtál volna érette.
14. Monda azért Joáb : No, mit állok
eltted? Vn azért három nyilat kezébe,
és Absolonnak szívébe lövé, ki még eleven
vala a cserfának * közepén. * vers 9.
15. Körlfogák annakfelette a Joáb
fegyverhordozó szolgái tizen, és általverék
Absolont, és megölék * tet.
* rész 13, 28. 29. 15, 22. 3 Móz. 20, 11.
5. Parancsolta pedig a Király Joábnak, 16. Trombitát fújtata azután Joáb, és
Abisainak és Ittainak, mondván: Az én megtére a nép Izráelnek zésébl, mert
fiammal Absolonnal * én érettem gyengén
cselekedjetek ; hallá pedig ezt mind 17. Fogák pedig Absolont, ésvetéktet
megtiltá Joáb a népet.
az egész had mikor a Király mindenik az erdn egy nagy verembe, és nagy rakás
követ * hányának reá ; és az Izráel
Hadnagynak parancsolta Absolon fell.
*vers 29, 33. rész 13, 28. 29 16, 11. 12.
mind elszalada, kiki az sátorába.
* Js. 7, 24. 26.
18. Gondolt vala pedig Absolon egy
dolgot ; és még éltében emelt vala magának
valami oszlopot a Király völgyében.
Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem
olly * fiam, kin az én nevemnek
emlékezete maradhatna; azért az oszlopot
a maga nevére nevezé; mert hívat-