Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
|
68 MÓZES II. KÖNTVE 9. 10.
27. Elkülde azért Fáraó és hivatá Mózest
és Áront, és monda nékik : Vétkeztem
ez úttal ; az Úr igaz ; de én és az én
népem bnösök vagyunk.
28. Kérjétek az Urat legyen elég immár,
hogy ne legyen ezután mennydörgés
és kes: elbocsátlak titeket, és tovább
ne maradjatok.
29. És monda néki Mózes : Minekutánna
kimenéndek e városból felemelem az
én kezeimet az Úrhoz, és a mennydörgések
megsznnek, és többé kes nem
lészen : hogy megtudjad hogy az Úré
a föld.
30. De íq felöled és ate szolgáid /efó7,
bizonnyal tudom, hogy ugyan nem féltek
a Jehova Istennek színétl.
31. A lent pedig és az árpát elverte
vala a kes, mivelhogy az árpa megért
vala, a len pedig megbimbózott vala.
32. A búzát pedig és a rozst nem
verte vala el, mivelhogy kés vetések
volnának.
33. Kiméne azért Mózes Fáraótól a városból,
és kitérj észté az kezeit az Úrhoz
: és megszünének a mennydörgések
és a kes, és nem ln tobh es a földre.
34. Látván pedig Fáraó, hogy megállott
volna az es, a kes és a mennydörgés,
ismét vétkezék, és megkeményíté
szívét,^ és az szolgái.
35. És megkeményedék a Fáraó szíve,
a mint
és nem bocsátá el az Izráel íijait,
parancsolta vala az Úr Mózes által.
10. RÉSZ.
Tizedik dolga Mdzesnek Faraónál. és a tizenegyediknek
kezdete.
És monda az Úr Mózesnek : Eredj bé
Faraóhoz, mert én megkeményítettem az
szívét és az szolgáinak szíveket, hogy
ezeket a jeleket cselekedném közöttök.
2. És hogy beszéljed ezeket a te Ujadnak
füleiben, és a te íijadnak íijának, a
mellyeket cselekedtem Égyiptomban, és
a jeleket mellyeket cselekedtem közöttök:
és megtudjátok hogy én vagyok
4. Hogyha nem akarod elbocsátani az
én népemet, ímé én hozok holnap a te
országodra sáskát.
5. És elborítja a földnek színét, és
senki a földet nem láthatja, és megemészti
a megmenekedett maradékot,
a mi maradott néktek a kestl, és i
minden zöldell fát is megemészt a mezrl.
6. És bétöltik ate házaidat, ésnainden
szolgáidnak házaikat és minden Égyiptombelieknek
házaikat: minémíí eket nem
láttak a te atyáid, sem a te atyáidnak
attyai, miolta e földön voltak, mind e
mai napig ; és elfordula, s kiméne Faraótól.
7. Mondának pedig a Fáraó szolgái
néki : meddig lészen ez ember nékünk
hántásunkra ? Bocsásd el a népet hogy
szolgáljanak az Uroknak Isteneknek
mégis nem vetted é eszedbe hogy Égyiptom
elveszett ?
8. És visszahívák Mózest és Áront Faraóhoz,
kiknek mondja: Menjetek el,
szolgáljatok a ti Uratoknak Istenteknek:
Kicsodák a kik elmennek ?
9. És monda Mózes: A mi gyerme-.
keinkkel és .véneinkkel megyünk, a mi
fiainkkal, leányinkkaíwe^?/iinZ;, juhaink- .
kai, és barmainkkal megyünk : mert az ^
Úrnak innepet kell szentelnünk.
10. Monda azért nékik: Bátor úgy legyen
a Jehova veletek, ha elbocsátlak titeket
mind gyermekestl : mert akárki is
látja hogy valami gonoszra igyekeztek.
11. Nem úgy legyen^ hanem menjetek
el ti férjfiak, és szolgáljatok az Úrnak
mert azt kívántátok tlem^ és elüzé ket
elle Fáraó. ^ i
12. És monda az Úr Mózesnek: Emeld
fel a te kezedet Égyiptom földére a
sáskáért, és jöjjön fel Égyiptom földére,
és eméssze meg a földnek minden fíívét,
valami a kestl maradott.
13. Kinyujtá azért Mózes az vesszejét
Égyiptom földére, és az Úr támaszta a
földre napkeleti szelet, melly mind egész
nappal és egész éjjel fúva: reggel ln és
a napkeleti szél felhozá a sáskát.
2JL Úr.
14. És feljve a sáska egész Égyiptom
3. És béméne Mózes és Áron Faraóhoz, földére, és leszálla nagy srséggel
és mondának néki : Ezt mondja a Zsidóknak
Ura Istene: meddig nem akarod eltte oUyan sáska nem volt, ezután sem
Égyiptomnak minden határain: annak
megalázni magadat én elttem : Bocsásd lészen ollyan.
el az én népemet hogy szolgáljon nékem. 15. És elborítá az egész tartománynak
színét,
és a föld meghomályosodék, és a
földnek minden füvét megevé, a fának is
minden gyümölcsét, mellyet a kes ha-