Karoli - BIBLIA - 1873 I.

;
:
SÁMUEL I. KÖNYVE 31. SÁMUEL II, KÖNYVE 1. 325
leád * vdrosheliék^ valamint a Filiszteusok
cselekedtek volna Saullal
* rész 11, 1. 2. 11.
12. Feltámadának mindnyájan az eros
férjfiak,
és mind egész éjjel ménének, és
elhozák a Bethsán kerítésérl a Saul
testét és az o ^ fijainak testeiket; és
Jábesbe jutván, megégeték ott azokat.
* vers 2. 10.
13. Es fogván az ö csontjaikat, eltemeték
a fa * alatt, melly vala ott Jábes
városdbm.^ és hetednapig f böjtölének.
* 1 Krón. 10, 12. f 1 Móz. 50, 10. Jób 2, 13.
SiMTIEL MÁSODIK KÖNYVE.
1. RESZ.
Dávidnak Saul és Jónatlián halálolcon val siralmas éneke.
Lön pedig, bogy minekutánna Saul megholt
volna, és Dávid megjött volna az
Am álekiták * levágása után, mulata Dávid
Siklágban két napot. * i sám. 30, 1. 17.26.
2. Es ímé harmadnapon juta egy ember
a táborból * Saultól, és ruháit megszaggatta
vala, és fejére földet hintett vala,
ki mikor Dávidhoz jutott volna, földre
hajolván fejet hajta. * rész 28, 4.
3. Monda pedig néki Dávid : Honnét
jösz? Felele néki: Az Izráel táborából
szaladék el.
4. Monda néki Dávid: Mond meg kérlek
nékem, mint lön a dolog ? Felele az
Megfutamodók a nép a harczról, és a
nép közzl nagy sokaság vágaték le, és
meghalának. St Saul is és Jónathán az
* íija meghalának. * 1 sám. 31, 2.
5. Monda továbbá Dávid az ifjúnak, ki
néki ezí beszéli vala: Honnét tudod hogy
megholt Saul, és Jónathán az fija ?
6. Felele az ifjú, ki a hírt hozta vala
Történet szerint felmenék a Gilbóa
hegyére, és ímé Saul * az dárdájába
ereszkedett vala, és ímé a szekerek és
lovagok igen zik vala tet. * 1 sám. 31, 4.
7. Hátratekintvén pedig Saul^meglÜR
engemet, és szólíta, és mondók : ímhol
vagyok én.
8. Monda pedig nékem : Ki vagy te ?
Felelék néki : Amálekita vagyok.
9. Akkor monda nékem: Kérlek állj
reám és ölj meg engemet, mert igen
nagy kínban * vagyok, mert még a lélek
teljességgel bennem vagyon. *vers e.
10. Annakokáért en reá állván megölém
tet :
mert tudom vala, hogy meg nem
él a seb miatt, és elhozám a koronát,
melly fejében vala, és az aranypereczet,
melly az karjában vala^ és azokat imé
ide hoztam az én uramnak.
11. Akkor megragadá Dávid a maga
ruháit és * megszaggatá, és mind a több
emberek is, kik vele valdnak.
* rész 3, 81. 1 Móz. 37, 29.
12. Es nagy zokogással sírának és böjtölének
* mind estvéig, Saulon és Jónathánon,
az
íiján, és az Úrnak népén, és
az Izráelnek házán, mivelhogy fegyver
miatt elhullottak volna. * i sám. 31, 13.
13. Monda pedig Dávid az ifjúnak, a
ki ezt beszéli vala néki: Honnét való
vagy te ? Felele : Idegen embernek egy
Amálekitának fija vagyok.
14. Ismét monda néki Dávid: Miért
nem féltél a te kezedet felemelni * az
Úrnak felkenettének elvesztésére.
*1 Sám. 24, 6.7. 26, 9.
15. Es szólita Dávid egyet az szolgái
közzíü, 'dnek monda : Jöjj el és öld
meg * tet. Ki általüté azt, és meghala.
* rész 4, 12.
16. Es monda néki Dávid: A te véred
legyen a te fejeden : mert a tennen
nyelved vallása bizonyságot tészen ellened,
mondván : Én öltem meg * az
Úrnak felkenettét. * vers lo.
17. És keservesen síra Dávid, illyen
sírással * Saulon és Jónathánon az
fiján. * vers 19. 27.
18. Mellyet tn e végre, hogy a Júda
fijait k is a kézív667 való lövésre * szoktatnák:
mint meg vagyon írva a Jásárnak
könyvében * : i^sám. 31, 3.
19. Oh Izráelnek ékessége Úr Isten,
a te hegyeiden megsebesíttetvén miképen
hullottak el a hatalmasok.
20. Meg ne mondjátok ezt * Gáthban,
és meg ne jelentsétek az Askelon útczáiban,
hogy valamiképen ne örvendjetek
a Filiszteusoknak leányai, hogy valami
módon ezen ne tapsoljanak a körülmetéletleneknek
leányai.
* 1 Sám. 27, 3. 5. Mik. 1, 10 .
21. Ti Gilbóa * hegyei, se harmat, se