Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
MÓZES I. KÖNYVE 19. 20.
19
30. Lót pedig felméne Soárból, hogy
lakoznék a hegyen, és ö vele együtt az
ö két leányai, mert fél vala lakni Soárban,
és lakozék egy barlangban és az
két leányai.
31. És monda az ö nagyobbik leánya
a kissebbiknek : A mi atyánk megvénhedett,
és nincsen e földön férjfiú ki mi
hozzánk béjöhetne az egész földnek szokása
szerint.
32. Nosza adjunk bort inni a mi atyánknak,
és háljunk vele, és támasszunk
magot a mi atyánktól.
33. Adának azért inni bort az attyoknak
éjszaka, és bémenvén, a nagyobbik
hála az attyával, ö pedig nem érzé
meg, sem azt mikor az mellé feküdne,
sem azt mikor felkelne.
34. Másodnapon pedig monda a nagyobbik
a kissebbiknek ; Imé én ez elmúlt
éjjel háltam az én atyámmal, adjunk
bort inni néki ez éjjel is, és menj bé,
hálj vele, és támasszunk magot a mi
atyánktól.
35. Adának azért az éjszaka is az
attyoknak inni bort, és felkelvén a kissebbik
is hála az ö attyával; ö pedig
nem érzé meg, sem mikor az oda feküdne,
sem mikor felkelne.
36. És teherbe esének a Lót két leányai
az ö
attyoktól.
37. És szüle a nagyobbik fiat, és nevezé
azt Moábnak, ez a Moábiták attyok
mind e napig.
38. A kisebbik is szüle fiat és nevezé
azt Benhamminak, ez a Hammonitáknak
attyok mind e mai napig.
20. RÉSZ.
Sára Ábrahámtól elvétetik, de tisztán visszaadatik. Abimélek
háznépe az Ábrahám könyörgése által meggyógyíttatik.
És elmenvén Ábrahám ^ innét dél felöl
való tartományba, lakozék Kádes és Súr
között, és lakék mint jövevény Gérárban.
* rész 12, 9.
2. És monda Ábrahám Sára felöl az ö
felesége felöl : Én húgom ö. * Elkülde
azért Abimélek Gérárnak Királya, és elviteté
Sárát. * rész 12, 13.
3. Méae pedig Abimélekhez Isten álomban
éjszaka, és monda néki: Imé ezennel
meghalsz ez asszonyiállatért a melylyet
elhozattál, mivelhogy néki férje
vagyon.
4. Abimélek pedig nem illete vala Sá-
rát, és monda : Uram az igaz és ártatlan
népet is megölöd é ?
5. Avagy nem ö mondotta é énnékem
én húgom ö ; Sára is pedig azt mondotta
énnékem : én bátyám ö ; az én szívemnek
ártatlanságában, és az én kezeimnek
tisztaságában, míveltem ezt.
6. És monda az Isten nékie álomban
Én is tudom hogy te szivednek ártatlanságában
mivelted ezt, azért tartóztattalak
én is, hogy ne vétkeznél én ellenem,
azért nem engedtem hogy illetnéd
azt.
7. Mostan azért add meg az embernek
az ö feleségét, mert Próféta ö * : és imádkozik
te éretted, és élsz ;
hogyha pedig meg
nem adándod, tudd meg hogy bizonnyal
meghalsz, mind te, mind pedig valami
hozzád tartozó. * zsoit. 105, 15.
8. Felkele azért Abimélek reggel, és
elöhívatá minden szolgáit, és megbeszélé
mind e beszédeket az ö hallásokra, és
azok igen megrémülének.
9. Azután hívatá Abimélek Ábrahámot,
és monda néki : Mit cselekedtél mi velünk?
És mit vétkeztem te ellened?
hogy én reám és az én országomra illyen
nagy bnt hoztál: ollyat cselekedtél
ellenem, mellyet nem kellett volna cselekedned.
10. Annakfelette monda Abimélek
Ábrahámnak : Mire nézve mivelted e
dolgot ?
11. Feleié Ábrahám : Mert így gondolom
vala : bizony nincsen * az isteni félelem
ez helyen, megölnek azért engemet
az én feleségemért.
12. Bizonnyal pedig énnékem húgom
is,
mert az én atyámnak leánya, de nem
az én atyám leánya ; és nékem adatott
feleségül. * zsoit. 36, 2.
13. Es mikor az Isten kibúj do stata engemet
az én atyámnak házából, akkor
mondám néki: Hlyen irgalmasságot
cselekedjél én velem, mindenütt valahová
mégyünk, * azt mondjad én felölem: én
bátyám ez. * rész 12, 13.
14. Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket,
szolgákat és szolgálóleányokat, és
adá azokat Ábrahámnak, és megadá néki
Sárát az ö feleségét.
15. És monda Abimélek: Imé az én
tartományom te eltted vagyon, a hol
tenéked jónak tetszik, ott lakjál.
16. Sárának pedig monda: ímé adtam.
2*