Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
MÓZES 1. NYVE 30. 31. 33
mennyi volt a te barmod az én pásztorságom
alatt mikor elször hozzád jöttem,. hoknak eleikbe helyhezteté az itató he-
akkor a tarka vesszket azoknak a ju-
30. Mert a mi kevés volt néked én lyen való válúkba, hogy a vesszk felett
elttem, sokaságra terjedett, és megáldott
a Jehova tégedet az én lábam mel-
42. De mikor késn bocsátja vala egy-
fogadnának.
lett: és immár mikor viselek gondot én be azokat, nem helyhezteti vala a válúkba
a vesszket^ és Hlyen módon az idején
is az én házamról ?
31. És monda Lábán: Mit adjak tenéked?
Felele Jákób: Ne adj nékem semsek
pedig Lábáné.
való ellések Jákóbé valának, a kés ellémit
: ha ezt miveled én velem, ismét legeltetem
és rizem a te juhaidat :
férjfiú igen igen ; és valának néki sok juhai,
43. Annakokáért megnevekedék az a
32. Minden juhaidat megjárom ma, és szolgálóleányai, szolgái, tevéji, és szamarai.
elszakasztom a szepls és tarka juhokat,
és mind a feketéket a juhok között, azonképen
a szepls és tarka kecskéket, és az Jákb Mésopotámiábdl Lábán híre nélkül elindúl, felesé-
31. RÉSZ.
geivel, gyermekivel és minden marhájával : Lábán utánna
ollyan legyen ezután az én jutalmam. megyén : fedcládik vele; de végre megbékélvén, egymástól
megválnak.
33. És bizonyságot tészen én rólam az
én igazságom ezután te eltted, mikor eljövéndesz
hogy meglássad az én jutalmabán
Ujainak beszédeket, kik ezt mondják
Mikor azért hallotta volna Jákób a Lámat.
Valamelly szepls vagy tarka, vagy vala: Valamije volt a mi atyánknak,
fekete nem lej énd az énjuhaim és kecskéim mind elvette Jákób; és a mi atyánk jószágából
szerzetté mind e gazdagságot.
között, bátor lopónak mondj engemet.
34. És mondaLábán: Bátor úgy legyen 2. És látta volna Jákób a Lábán orczáját,
hogy nem ollyan indulattal yoIbsí,
Vajha a te beszéded szerint lenne.
35. Elválasztá azért azon napon a szepls
és tarka kosokat, és mind a szepls 3. És mivelhogy Hlyen módon szólott
hozzája mint annakeltte.
és tarka kecskéket, tudniillik a mellyekben
valami fejérség vala, és minden fe-
atyáidnak földére, és a te
volna az Úr Jákóbnak : Térj meg * a te
rokonságid
ketét a juhok közzl, és adá azokat az
fijainak kezekhez.
36. És Lábán három nap járó földnyi
közt vete maga között és Jákób között
és Jákób legelteti vala Lábánnak több
juhait.
37. És Jákób vett zöld nyár-, mogyoró-,
és gesztenye-vesszket, és megtarkálá
azokat fej érésen, hogy a vesszknek
meg-tetszenék a fejére.
38. És helyhezteté a megtarkált veszszket
a juhok eleibe az itató válúkba,
mellyekbl a juhok szoktak vala inni,
hogy a juhok azokra nézve fogadnának.
39. És a juhok fogadnak vala a veszszk
felett, és ellének vala a juhok csepegetett
lábúakat, széplsöket, és tarkákat.
40. Annakutánna külön seregbe szakasztá
ezeket a bárányokat Jákób, és a
Lábán juhainak seregét arczal fordítja
vala a tarka és fekete bárányokra; és az
maga juhainak seregét különszakasztva
tartja vala, és azokat nem fordítja vala
arczal a Lábán juhaira.
41. És mikor Jákób a juhoknak javait
idejekorán egybebocsátja vala akosokkal,
;
közzé, és lészek te veled. * vers i.s.
4. Elküldvén annakokáért Jákób, kihivatá
magához Eákhelt és Leát a mezre
az ^ juhaihoz.
5. És monda nékik : Látom a ti atyátoknak
orczáját hogy nincsen ollyan indulattal
hozzám, mint ennekeltte : és az
én atyámnak Istene megjelent nékem.
6. Ti pedig tudjátok, hogy a ti atyátoknak
az én teljes erm szerint szolgáltam.
7. És hogy a ti atyátok álnokúl cselekedett
én velem, és az én szolgálatomnak
jutalmát tízszer * változtatta el ; mindazáltal
az Isten nem engedte hogy nékem
kárt tehessen. * vers 4i.
8. Mikor azt mondotta : A szepls bárányok
legyenek a te szolgálatodnak jutalma,
mind a juhok szeplsöket ellének
vala. Ha azt mondotta: A tarkák
legyenek a te jutalmad, a juhok mind
tarkákat ellének vala.
9. Annakokáért Isten vette el * a ti
atyátoknak juhait, és adta nékem.
* vers 16.
10. Mert mikor a juhoknak egybebocsátásoknak
ideje elj vala, szemeimet
felemelvén látom vala álomban, hogy