Karoli - BIBLIA - 1873 I.

216
MÓZES V. KÖNYVE 26.
dön, mellyet ád néked a te Urad Istened
örökségül, hogy bírjad azt: eltöröljed
az Amáleknek * nevét az ég alól: el ne
felejtsed azt ! * i sám. 15, 2. 3. 7.
26. RÉSZ.
Törvény az els gyümölcsi áldozatiól, a dézmákról : emlékeztetés
az Isten szövetségére.
Mikor pedig bémenéndesz a földre,
mellyet a te Urad Istened ád néked
örökségül, és bírni fogod azt, és lakándol
abban
2. Akkor a föld minden gyümölcsének
els * zsengéjébl végy, mellyet vígy a
te földedbl, mellyet a te Urad Istened
ád néked ; és tegyed kosaradba, és menj
oda a helyre, mellyet a te Urad Istened
választánd, hogy az neve ott lakozzék.
* 2 Móz. 23, 19. 34, 26.
3. És menj a Paphoz, melly lejénd az
idben, és mondjad néki: Vallást tészek
ma a te Urad Istened eltt, hogy bejöttem
a földre, mellyet esküvéssel fogadott
vala az Úr a mi * atyáinknak, hogy
jövendre nékünk adná azt. * 1 móz. 17, s.
4. És a Pap vegye el a kosárt kezedbl,
és tegye azt a te Uradnak Istenednek
oltára eleibe.
5. És szólj és mondjad a te Urad Istened
eltt : Az én atyám Mesopotámiában
szegény vala, ki Égyiptomba * ment volt
alá, és jövevény voít ott kevés férjfiakkal,
és nevekedett ott nagy, ers és sok
néppé. * 1 Móz. 46, 1—27.
6. ^Bosszúsággal ületének pedig minket
az Égyiptombeliek, és megnyomorgatának
* minket, és vetének reánk kemény
szolgálatot. * 2 Móz. 1, 11-16.
7. Annakokáért kiáltánk a mi atyánknak
^Urához Istenéhez, és * meghallgatta
az Úr a mi szónkat, megtekintette a mi
nyumorú Ságunkat, a mi rabságunkat, és
romlott voltunkat. * 2 móz. 2, 25. 3, 7.
8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból
ers * kézzel, kinyújtott karral, nagy
rettenetességgel, jegyekkel és csudákkal.
* 2 Móz. 12, 29. 33. 13, 3.
9. És béhozott minket e * helyre, és
adta nékünk ezt a földet, téjjel és mézzel
folyó földet. * 2 mz. 3, s. 13, 5.
10. Most azért ímé elhoztam a föld
gyümölcsének els zsengéjét, mellyet
adtál nékem Uram ! És hagyjad azt ate
Urad Istened eltt, és imádkozzál a te
Urad Istened eltt.
11. És örvendezz minden jóban, melylyet
adánd néked a te Urad Istened,
a te házadnépének ; te és a * Lévita, és
a jövevény, a ki te közötted vagyon.
* rész 16, 11. 14. 27, 7.
12. Minekutánna megadándod minden
te gyümölcsödnek * tizedét harmadik
esztendben, a tizednek esztendején ; és
adándod a Lévitáknak, a jövevénynek, az
árvának, és özvegynek, és ejéndenek a
te kapuid között, és megelégesznek.
* 3 Mdz. 27, 30. 4 Móz. 18, 24.
13. Akkor a te Urad Istened eltt ezt
mondjad : ki adtam az Istennek szenteltetett
dézmát házamból, és adtam azt a
Lévitának, a jövevénynek, az árvának és
az özvegynek minden te * parancsolatod
szerint, mellyet parancsoltál nékem:
nem hagytam el a te parancsolatidban
egyet is, sem el nem felejtettem !
és
* rész 14, 25.
14. Nem ettem meg abban az én szükségemben,
és nem költöttem el abban
semmit valami köz dologra, nem is adtam
abból semmit halottnak temetésére
Engedtem az én Uram Istenem beszédének:
mind a szerint cselekedtem a
mint parancsoltál nékem.
15. Tekints alá a te szentségednek
lakhelyébl a mennyekbl, és áld meg
Izráelt a te népedet, és a földet, mellyet
adtál nékünk, miképen megesküdtél a mi
atyáinknak, a téjjel mézzel folyó földet.
16. E mai napon a te Urad Istened
parancsolja néked, hogy e parancsolatok
és törvények pzerint cselekedjél : megrizzed
annakokáért, és a szerint cselekedjél,
teljes szívedbl * és teljes
lelkedbl.
^
* rész e, 5.
17. Azt kívánád, hogy az r kötelezné
magát * néked e mai napon, hogy legyen
néked Istened, az útaiban járván, és
az rendeléseit, parancsolatit, törvényeit
megtartván, és az szavának
engedvén.
* rész 5, 31. 7, e. 14, 2.
18. Az r is azért azt kivánja, hogy
köteleznéd magadat néki e mai napon,
hogy lészesz néki * kiváltképen való
népe, miképen szólott néked ; és hogy
megrizzed minden parancsolatit
* 2 Mdz. 19, 5.
19. Hogy tegyen téged minden népeknél
feljebb * valóvá, a mellyeket teremtett,
dicsérettel, névvel, dicsséggel, hogy
a te Uradnak Istenednek légy szent népe,
miképen megmondotta. * rész 4, 7. 28, 1.