Karoli - BIBLIA - 1873 I.

328 SÁHIÜEL II. KÖNYVE 3.
19. Ennekfelette szóla Abner a Ben-
nak Saulnak házával, az attyafiaival jámin nemzetségéYol is, és azután elméne
és rokonságaival, és nem adtalak téged Abner, hogy megmondaná Dávidnak
Dávidnak kezébe : és te mindazáltal Hebronban, a mi tetszenék mind az Izráel
népének^ mind pedig a Benjámin
mégis ez asszonynak álnokságos vétkét
reám fogod most. * rész 2, s. 9. nemzetségének.
9. Bátor úgy cselekedjék Isten Abnerrel,
és úgy adja elmenetelét, hogy az Dávidhoz Hebronba, és vele együtt
20. Mikor azért eljutott volna Abner
Úr a mint megesküdt * Dávidnak, én
is
a szerint cselekeszem f vele
* 1 Sám. 15, 28. 16, 1-13. fvers 17-19.
10. Hogy én elveszem a birodalmat
Saulnak házától, és megersítem Dávidnak
székit az Izráelen és a Júdán, Dántól
* fogva mind Bersebáig. * i Kir.4, 25.
11. És nem feleihete semmit erre Abnernek;
mivelhogy igen fél vala tle.
12. Követeket külde azért Abner Dá-
14. És követeket külde Dávid Isbósethez
a Saul íijához, kik ezt mondanák
Add meg az én feleségemet Mikált, kit
én száz * Filiszteus szemérem testének
brével jegyeztem magamnak.
* 1 Sám. 18, 25-27.
15. Elkülde azért Isbóset, és elvéteté
tet az férjétl Páltieltöl, * Láis íijától.
* 1 Sám 25, 44.
16. Elméne azért vele az férje, sírva
követvén tet mind Bahurimig ; és ott
monda néki Abner: Eredj menj viszsza:
és haza tére.
húsz ember, lakodalmat szerze Dávid
Abnernek és a vele való embereknek.
21. Ennekutánna monda Abner Dávidnak
: Felkelek én, és elmegyek, hogy az
egész Izráelt ide gyjtsem az én uram
eleibe, a Király eleibe : kik frigyet kössenek
te veled, és uralkodjál mindeneken
szintén a mint szívednek tetszik.
Esvisszabocsátá Dávid Abnert, és elméne
békével.
vidhoz maga képében ill;7en izenettel 22. És ímé a Dávid szolgái, és Joáb
Valyon s kié az ország? Es a melly követek
is, jnek vala a táborból sok prédát
ezt mondanák : Tégy frigyet ve-
hozván vélek ; és immár Abner nem vala
lünk, és ímé az én erm is te melletted Dáviddal Hebronban, mert haza bocsátotta
lészen, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.
vala tet, és békével elment vala.
13. Kinek felele Dávid: Bátor én frigyet
23. Joáb pedig és mind a sereg, melly
vele vala, hogy megjutának, hírré adák
kötök veled. De mind azáltal egyet e dolgot Joábnak, mondván : Ide jött
kérek tled, mondván : Addig az én színemet
vala Abner Nérnek fija a Királyhoz, és
ne lássad, mígnem meghozod né-
visszabocsátá tet, és békével haza tére.
kem Mikált * a Saul leányát, mikor ide 24. Béméne azért Joáb a Királyhoz,
akarsz jni hogy az én színemet lábsad. és monda: Mit cselekedtél? ímé Abner
* 1 Sám. 25, 44.
hozzád jött volt; miért bocsátád el tet,
és miért ment el ?
25. Esméred é Abnert a Nér íiját?
csak azért jött volt ide hogy megcsalhasson,
és hogy megtudná kijövésedet
és bémenésedet, és hogy mindent eszébe
venne,^ valamit cselekeszel.
26. Es kimenvén Joáb Dávidtól, követeket
külde Abner után, kik visszahozák
tet a Sira kútjától, melly dolgot Dávid
nem tud vala.
27. Visszajve azért Abner Hebronba,
és félre szólítá tet Joáb a kapu közbe,
mintha szeretettel akarna vele beszélni,
és általüté * ott tet az ötödik oldalcsontnál,
és meghala Asáelnek, f a Jodh
attyaíiának véréért.
* 1 Kir. 2, 5. t rész 2, 23.
28. Melly dolgot minekutánna megtu-
17. Annakutána Abner szóla az Izráel
Véneinek, * mondván : Immár régtl
fogva kívántátok Dávidot, hogy Királyotok
legyen néktek
18. Azért most immár vigyétek vég-
dott volna Dávid, monda : Ártatlan * vagyok
én, és az én országom mind örökké
hez : mert az Úr szólott Dávidnak ezt
mondván : Az én szolgámnak Dávidnak az Úr eltt, Abnernek a Nér íijának
keze által szabadítom meg az én népemet
az Izráelt a Eiliszteusok kezébl, 29. Szálljon ez Joábnak * fejére, és az
vérétl. * vers 26. 27.
és minden ellenségeinek kezekbl, attyának egész háznépére; és ki ne szakadjon
a Joáb házából a magtalan,
* rész 5, 1-3.
a
bélpoklos, az istápon járó, és a ki fegy-