Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
nyergeié az ö szamarát, és elméne a Moáb
Fejedelmeivel.
MÓZES rV. KÖNYVE 22. 23.
22. De megharagvék az Isten, hogy ö
elmenne vélek. Esmegálla az Úrnak Angyala
azon útban, hogy néki ellensége
lenne : pedig üget vala az ö szamarán,
és két szolgája vala vele.
23. Látván pedig a szamár, * hogy az
Úrnak Angyala állana az útban, és mezítelen
fegyver volna kezében, kitére az
útból, és méne a mezre, azért megveré
Bálám az szamarát, hogy megtérítené
azt az útra. *2Pét.2,i6.júd. v. ii.
24. Es megálla annakutánna az Úrnak
Angyala a szlknek szoros útán, holott
mind egyfell, mind másfell fal vala.
25. Látván pedig másodszor 2l szamár
az Urnák Angyalát, szorúla a falhoz, és
Bálámnak is lábát szorítá a falhoz : annakokáért
ismét kezdé verni.
26. Annakutánna az Úrnak Angyala ismét
tovább méne, és megálla szoros helyen,
hol ki nem térhetnek vala sem
jobbra, sem balra.
27. Mikor pedig látta volna a szamár
az Úrnak Angyalát, lefeküvék Bálám
alatt; azért megharagvék Bálám, és megveré
pálczával a szamárt.
28. És * megnyitá az Úr a szamárnak
száját, és monda a szamár Bálámnak
na fegyver kezemben, nyilván megölnélek
most téged.
30. Es monda a szamár Bálámnak
Avagy nem te szamarad vagyok é, melylyen
szoktál járni, miolta tiéd lettem,
mind e napig ? Avagy szoktam volt é
valaha e képen cselekedni te veled ? Ki
feVíe :^
Nem.
31. És megnyitá az Úr a Bálám szemeit
: és látá az Úr Angyalát állani az
útban, és a mezítelen fegyvert az
kezében
: akkor lehajtván fejét, arczal lebomla.
32. És monda néki az Úrnak Angyala:
Miért verted meg a^ te szamaradat immár
három ízben? ímé én kijöttem néked
ellenségííl : mert a te útad tévelyg
én elttem.
33. És látott engemet a szamár és kitért
én elttem immár három ízben : ha
169
ki nem tért volna az én orczám eltt, tudd
meg, hogy most megöltelek volna téged
is, és tet elevenen megtartottam volna.
34. Monda azért Bálám az Úr Angyalának:
Véjkeztem, mert nem tudtam
hogy te állanál elttem ez útban. Most
azért, ha ez én lUam nem tetszik néked,
megtérek helyemre.
35. Az Úrnak Angyala pedig monda
Bálámnak: Menj el e férjíiakkal; mindazáltal
a mit mondándok néked, azt
mondjad : elméne azért Bálám a Bálák
Fejedelmeivel.
36. Hallván pedig Bálák, hogy jne
Bálám, kiméne eleibe Moábnak egy városába,
melly vala az Arnon határa mellett,
melly vagyon a legvégs * határokban.
* rész 21, 13-15.
37. És monda Bálák Bálámnak: Avagy
nem küldöttem volt é hozzád, hogy hívatnálak
téged? Miért nem jösz vala én
hozzám? Avagy azért é, hogy nem tisztelhetnélek
meg téged ?
38. Felele pedig Bálám Báláknak: ímé
eljöttem hozzád: Most pedig nemde szólhatok
é * valamit ? A mit adánd az Úr
az én számba, azt mondom.
* rész 23, 12. 26. 1 Kir. 22, 14.
39. És elméne Bálám Bálákkal, és jutának
Husót városba.
Mit vétettem néked hogy immár engemet
40. És Bálák ökröket és juhokat vága-
háromszor vertél meg?
ta, és kttldé Bálámnak és a Fejedelmek-
* 2 Pét. 2, 16. Júd. vers 11.
nek, kik vele valának.
29. Akkor monda Bálám a szamárnak: 41. Eoggel pedig mellé vevé Bálák
Mert megcsúfoltál engemet : Vajha vol-
Bálámot, és felvivé tet a Bál templomának
magas hegyére, honnét megláthatná
a népnek valami részét.
23. RÉSZ.
Bálám akarván megátkozni az Izráelitákat, két izben megáldja.
És monda Bálám Báláknak : Építs itt
nékem hét oltárokat, és készíts itt nékem
hét tulkokat és hét kosokat.
2. És úgy cselekedék Bálák a miképen
mondotta vala Bálám : És áldozék Bálák
és Bálám mindenik oltáron egy-egy
tulkot és egy-egy kost.
3. És monda Bálám Báláknak : Állj
meg a tüzes áldozatod mellett, és elmegyek,
talán élmbe j az Úr nékem,
és a mit mutatánd nékem, megjelentem
néked : elméne azért a hegynek tetejé^^e.
4. És eleibe méne Isten Bálámnak és
monda néki Bálám : Hét oltárt rendel-