Karoli - BIBLIA - 1873 I.

;:
j
j
I lélek
:
28. Akkor monda néki Sámuel: Elszakasztotta
e mai napon az Úr tled az
Izráel országát; és adta azt a te felebarátodnak,
a ki jobb * náladnál. * rész 13, u.
29. Es az Izráelnek ers Istene nem
hazud, * és meg nem változik: mert nem
ember, hogy valamiben megváltoznék.
SÁMUEL I. KÖNYVE 15. 16.
* 4 Mdz. 23, 19.
meg * engemet most, kérlek az én
30. 0 pedig monda: Vétkeztem, de becsülj
népemnek Vénei eltt, és az Izráel eltt,
és térj vissza velem, hogy imádjam a
te Uradat Istenedet. * vers 24.
31. Megtérvén azért Sámuel, elméne
Saullal,
és imádá Saul az Urat.
32. Monda pedig Sámuel : Hozzátok
ide élmbe az Amálekiták Királyát Agágot,
és eljve hozzá Agág nagy kevélyen.
És monda Agág : Bizonyára eljött
a halálnak kesersége.
33. És monda Sámuel : Miképen a
te fegyvered soh asszonynépeket * fosztott
m^g fióktól : így minden asszonytok
felett a te anyád megfosztatik magzatjától:
és darabonként vagdalá Sámuel
Agágott az Úr eltt Gilgálban.
* Ésa. 33, 1.
16. RÉSZ.
Sault az Isten megvetvén, Dávidot választja a Királyságra.
Monda pedig az Ur Sámuelnek : Valyon
s meddig siratod * te Sault, holott én
megvetettem f tet, hogy az Izráelen
ne uralkodjék. Töltsd meg a te szarudat
olajjal, és jöjj el, elküldelek téged a
Bethlehemben lakozó Isaihoz ; mert az
fijai közzül választottam én Királyt
magamnak. * rész 15, 35. t rész 15, 23.
2. Monda néki Sámuel: Hogy menjek
én el ? meghallja Saul, és megöl engemet.
Felele az Ur: Vígy egy ökörborjút
el veled, és azt mondjad: Azért jöttem,
hogy^ áldozzam az Úrnak.
3. Es hívd el Isait az áldozatra, és én
megjelentem néked, mit kelljen cselekedned
: és kend fel Királyságra azt,
.
a kit én mondok néked. I gyötör éged.
305
4. Sámuel azért megcselekedé, a mit
mondott vala az Úr, és elméne Bethlehembe.
Megfélemlének pedig magokban
a városnak Vénei, és kimenvén 0 eleibe,
mondának: Békességes é * a te jöveteled
? * 2 Kir. 9, 18.
5. Felele: Békességes, a;2örf jöttem hogy
áldozzam azúrnak, szenteljétek meg magatokat,
és jertek el velem az áldozatra ;
és meghagyá, hogy készen lenne Isai * és
az fijai, és elhivá ket is az áldozatra.
* vers 3.
6. Mikor pedig bémentek volna, megtekinté
* Eliábot és monda : Általán fogva.
Ímhol az Ur eltt vagyon az megkenetett
Királya.
* rész 17, 13.
^
7. Monda pedig az Ür Sámuelnek: Ne
nézd az termetét, se magasságát, mert
megvetettem tet; mert nem azt nézem
én a mit az ember. Mert az ember azt
nézi, a mi szeme eltt vagyon : de az
Isten azt nézi, a mi a szívben * vagyon.
* 1 Krón. 28, 9. Jer. 17,10.
8. Szólítá azért IsaiAbinádábot, és tet
Sámuel eltt általbocsátá. Ki monda
Ezt sem választotta az Úr.
9. Általbocsátá eltte Isai Sammát is, és
monda: Ezt is nem választotta az Úr.
10. Általbocsátá azért Isai Sámuel eltt
34. Elméne azért Sámuel Eámába
Saul pedig felméne az házába, Gibeába,
Saulnak városába.
az hét fijait, és monda Sámuel Isainak
35. És annakutánna nem látogatá meg Ezeket nem választotta az Úr.
Sámuel Sault, mind halálának idejéig is 11. Végre monda Sámuel Isainak : Vége
mert siratja * vala Sámuel Sault, az Úr vagyon é már a te fijaidnak? és felele
pedig megbáná, hogy Sault Királlyá tette Hátra vagyon még a * kissebbik ; és az ^
volna az Izráelen. * versi 1. részié, 1. ímé a juhokat f rizi. Akkor monda
Sámuel Isainak : Küldj el és hozasd
ide^ mert addig le nem ülök, mig az ide
nem j.
* Bír. 6, 15. i 2 Sám. 7, 8.
12. Elkülde azért és elhozatá tet, (és
az piros vala^ és szép tündökl szemei
valónak és igen * ékes tekintet) és monda
az Úr : Kelj fel, kend meg tet, mert
ez az. * rész 17, 42.
13. Vevé azért Sámuel az olajt, melly
vala a * szaruban, és felkené tet az
báttyai között ; és az Úrnak lelke szála
Dávidra az napságtól fogva mind azután
is ; és felkele Sámuel, és elméne Rámába.
* vers 1. rész 10, 1. f rósz 10, 9. 10.
14. Az Úrnak lelke pedig * eltávozék
Saultól, és gyötri vala tet a gonosz lélek,
melly az Úrtól bocsáttatott. * r. lo, 9. 10.
15. Mondának pedig Saulnak szolgái:
ímé most az Istentl bocsáttatott gonosz
20