Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
;
SAMUEL I. KONYYE 8. 9.
295
litaiban, hanem a telhetetlenség útán indulának:
és ajándékot* vnek és elfordíták
az igaz ítéletet. * 2 mz, 23, s. 5 móz. le, 19.
4. Egybegylének azért az egész Izraelnek
Vénei, és ménének * Sámuelhez
Rámába.
* rész 7, 17.
^
5. És mondának néki : Imé te megvénhedtél,
és a te íijaid nem járnak a * te
útaidban ; azért most válassz nékünk
Királyt, f a ki minket ítéljen miképen
egyéb nemzetségek is.
* vers 3. rész 12, 3. 4. f Hós. 13, 10. Csel. 13, 21.
6. Nem tetszék pedig ez a szó Sámuelnek,
hogy azt mondák : Adj Királyt
nékünk, hogy ítéletet tegyen köztünk.
És könyörge Sámuel az Urnák.
7. Monda pedig az Úr Sámuelnek : Fogadd
szavát mindenben a népnek valamit
néked mondanak. Mert nem téged utáltak
meg, hanem engemet* utáltak meg, hogy
ne uralkodjam ö rajtok. * rész lo, 19.
8. Mind az ö elebhi cselekedetek szerint,
a mint cselekedtek én velem, az
idtl fogva, hogy kihoztam ket Egyiptomból
mind e mai napig, mikor elhagyának
engemet, és szolgáltak idegen
isteneknek : veled is a szerint * cselekesznek.
* vers 5.
9. Most azért fogadd meg az szavokat;
de mikor ellenek bizonyságot
tészesz, megjelentsed a Királynak * hatalmát
rajtok, a ki uralkodni fog kö-
ZÖttök. *vers 11—17.
10. Megmondá azért Sámuel a népnek
az Úrnak minden szavát, azoknak a kik
tle Királyt kérnek vala.
11. És í^í/szóla: E lészen a Királynak
hatalma, a ki uralkodni fog ti rajtatok
A ti íij altokat elveszi és szekér vezeti
lésznek néki, és lovagjai, és az szekere
eltt futnak.
12. És választ közzlök ezer ember eltt
járó Hadnagyokat, és ötven ember eltt
járókat, és hogy néki szántsanak, gabonáját
béarassák: hadakozó szerszámokat, és
szekérhez való szerszámokat csináljanak.
13. A ti leányaitokat viszontag elviteti
a kenegetésre,
szakácsságra és kenyérsütésre.
14. Továbbá szántóföldeteket, szlhegyeiteket,
és olajterm kérteiteknek
javát elveszi,
és szolgáinak adja.
15. És a ti veteményeltekbl s szlitekbl
dézmát vészen, és az Fembereinek
és szolgáinak adja.
16. A ti szolgáitokat és szolgálóitokat
és ifjaitokat és szamaraitokat elveszi,
hogy azokon az dolgát tegyék.
17. A ti barmaitokból dézmát vészen,
és néki szolgái lésztek.
18. És akkor kiáltani fogtok a Király
miatt, a kit választotok magatoknak: de
nem hallgat meg az Úr titeket az napon.
19. Nem akará pedig meghallani a
község a Sámuel szavát, hanem mondának:
Semmiken nem akarjuk, hanem
Király * uralkodjék rajtunk. * rész 12, 12.
20. És mi is úgy legyünk mint egyéb
nemzetségek és a mi Királyunk ítéljen
meg minket, és elttünk * menjen és
viselje a mi hadunkat. * 4 móz. 27, 17.
21. Meghallá azért Sámuel a népnek
minden szavát, és megmondá azt az Úrnak.
22. És monda az r Sámuelnek : Fogadd
meg az * szavokat, és emelj Királyt
nékik. Monda azért Sámuel az Izráel
népének: Menjetek el haza kiki az
városába. « * vers 7. 9.
Vala pedig
9. RÉSZ.
Sault vendégül fogadja Sámuel.
egy ember Benjámin nemzetségéhöl,
kinek neve vala* Kis, Abielnek
fija, ki volt Séror íija, ki Békoráth
íija, ki Afiák íija, ki volt a Benjámin
Mzdhól való ember : ez igen ers ember
vala. * rész 14, 51.
2. Ennek a Kisnek vala egy fija, kinek
neve vala Saul, tekintetes
és igen szép,
és nem vala senki az Izráel fijai között
szebb annál : és vállasabb s magasabb
vala az egész Izrael népénél.
3. Elvesztek vala pedig Kisnek a Saul
attyának szamarai, és monda Kis Saulnak
az fijának : Végy melléd egyet
a szolgák közzííl, és kelj fel, menj el
keresd meg a
szamarakat.
4. Altalméne azért az Efraim hegyén,
általméne azután a Sálisa földére és
általmenének továbbá
nem találák meg :
a Saálim földén is, és még sem valónak
a szamarak : általméne azután a
Jéminínek földére, és még sem találák
meg.
5. Mikor pedig jutottak volna a Suf
földére, és mégis nem találták volna meg,
monda Saul az szolgájának, a ki vele
vala: Jer, menjünk vissza : mert netalán
eddig elfelejtette az atyám a szamarakat,
és minket * félt inkább. * rész lo, 2-9.