Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
.
én
gedet ;
és odavivéaz étket és evék: bort
is vive néki és ivék.
26. És monda néki Izsák az attya
Jer ide ^We^fiam, és csókolj meg engemet.
27. Oda méne azért, és megcsókolá tet;
és mikor megérzette volna az ruháinak
szagát, megáldá tet, és monda: Iméaz
fiamnak illatja oUyan, mint a meznek
illatja,
mellyet megáldott az Úr.
28. Adjon * azért az Isten tenéked az
égnek harmatjában, és a földnek kövérségében,
és a gabonának és bornak bvségfében.
*zsid. 11,20.
29. Szolgáljanak tenéked népek, és hajoljanak
meg te eltted nemzetségek,
légy a te atyádfiainak urok, és a te
anyádnak fijai meghajoljanak te eltted:
a * ki tégedet megátkoz, legyen átkozott,
és a ki megáld, legyen áldott. * rész 12, 3.
30. És mikor elvégezte volna Izsák Jákóbnak
áldását; és Jákob csak ment volna
ki az attyának Izsáknak elle; az
báttya Ézsaú megjve vadászásából.
31. Megkészítvén azért is az étket, az
attyának eleibe \dvé, és mondá az
attyának: Keljen fel az én atyám, és
egyék az fijafogtavadban, hogy áldjon
meg engemet a te lelked.
32. És monda néki az attya Izsák: Kicsoda
vagy te? És monda : Én vagyok a
te fijad,
a te elsszülötted Ézsaú.
33. Akkor Izsák felette igen álmélko-
Bizon}^ára a lészen áldott.
34. És mikor hallotta volna Ézsaú az
attyának beszédét, nagy és igen keserves
kiáltássalfelkiálta, és monda az attyának:
Áldj meg engemet is édes atyám.
35. /z.9r7X' pedig monda : A te öcséd jöve
el álnoksággal, és
MÓZES I. KÖNYVE 27. 28.
yivé el a te áldásodat.
36. Monda 2izéYÍ Ézsaú: Igazán nevezték
Jákóbnak az nevét, mert immár másodszor
csalt meg engemet, az én * elsszületésemnekméltóságát
is elvévé, most
pedig áldásomat is elvette. És monda
Nem tartottál é nékem is valami áldást ?
* rész 25, 33.
^37. Felele Izsák és monda Ézsaúnak:
Imé uraddá tettem tet tenéked, és minden
attyafiait adtam néki szolgákul, gabonával
és borral meggazdagitám tet; mit
mí véljék azért immár veled édes fiam ?
38. Monda Ézsaú az attyának: Avagy
csak egy áldásod vagyon é tenéked édes
atyám?* Áldj meg engemet, én is, atyám,
fiad vagyok: és felemelvén szavát Ézsaú
sír vala. *zsid. 12, 17.
39. Felelvén azért Izsák az attya,
monda néki: Imé * kövér földön lészen a
te lakásod, és az égnek harmatjából onnét
feltíl lészen a te áldásod. * zsid. 11, 20.
40. És fegyvereddel élsz, és a te öcsédnek
szolgája leszel : mindazáltal lészen
oUy id hogy te is uralkodói, és az igáját
nyakadról leveted.
41.
^
Gyíílöli vala azért nagy gylölséggel
Ézsaú Jákóbot az áldásért, mellyel
megáldotta vala tet az attya, és
monda Ézsaú szivében :
*
Eljnek az én
atyámnak halálán való keserves napok,
és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.
* Abd. V. 10.
42. Mikor pedig megmondották volna
Kebekának,az nagyobbik fijának Ézsaúnak
beszédit, elküldvén magához hívatá
az kissebbikfiját Jákóbot, és monda -
néki : Imé Ézsaú a te bátyád ezzel vigasztalja
magát, hogy megöl tégedet.
43. Azért szerelmes fiam, engedj az én
beszédemnek, és felkelvén, szaladj Lábánhoz
az én bátyámhoz Háránba.
44. És maradj ott egy kevés ideig nála,
míg a te bátyádnak haragja elmúlik.
45. És míg elvévén te rólad az ha-
dék, és monda: Kicsoda tehát, és hol vagyon
az a ki az tle fogott vadban hoza cselekedtél, azután elküldvén haza hozatragját,
elfelejtkezik arról a mit vele
nékem, és mindenben ettem minekeltte lak tégedet; miért fosztatnám meg mindketttöktl
egy te megjnél, és a kit én megáldottam?
napon.
46. Izsáknak pedig monda Eebeka: Eluntam
* életemet a Khitteusoknak leányai
miatt. Ha Jákób feleséget vészen a Khitteusok
közzííl, minémek ezek is az Ézsaú
feleségei e földnek leányai közzííl ; mit
használ nékem az én életem ?
28. RÉSZ.
29
* rész 26, 35. 28, 8.
Jáktíb Mésopotámiába indul, útában látja a mennyei lajtorját,
mellyel megersödék az Isten ígéretei fell, és
fogadást tészen az Ürnak.
Elhívatván azért ízsák Jákóbot hogy
tet megáldaná, parancsolá néki ezt
mondván : Ne végy feleséget a Kananeusoknak
leányai közzííl.
2. Hanem kelj fel, és * menj el Mésopotámiába,
Béthuelnek a te anyád attyának
házához, és onnét végy magadnak
feleséget, Lábánnak a te anyád báttyának
leányai közzííl, * hs. 12, 12.