Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
'
ket.
Izráelnek Királya ? Kit kergetsz ? Egy
holt * ebet, vagy egy bolhát ? * rész 26, 20.
16. Legyen azért az Úr ítélbíró, és
tegyen ítéletet én közöttem és te közötted,
és lássa meg; forgassa az én dolgomat,
és szabadítson meg engemet a
te kezedbl.
17. Lön pedig, hogy mikor elvégezte
volna Dávid Saulhoz való szavát, monda
Saul : Te szód é ez * szerelmes íiam Dávid ?
És felkiáltván Saul síra. * rész 26, 17. 21.
18. Es monda Dávidnak : Igazabb vagy
én nálamnál: mert te jól * cselekedtél
velem: én pedig gonoszt f fizettem néked.
* rész 26, 21. f rész 19, 1.
19. Te bizonyára megmutattad e mai
napon, minémüiói cselekedtél légyen én
velem ; mert holott az Úr te * kezedbe
adott vala engemet, nem öléi meg engemet.
* vers 4. 5.
20. Valyon s mikor valaki ellenségére
talál, elbocsátja e azt békével az ö útán ?
Annakokáért az Úr adjon néked jót
azért, a mit velem cselekedtél.
21. Most pedig, mivelhogy tudom, hogy
kétség nélkííl te fogsz * uralkodni, és az
Izráelnek országa a te kezedben állhatatos
lészen; * rész 13, u. rész i6, 1.20, 31.23,17.
22. Esküdjél meg nékem most az Úrra,
hogy én utánnam ki nem vágod az én
maradékomat, és az én nevemet ki nem
törlöd az én atyám házából.
23. Megesküvék azért Dávid Saulnak,
és elméne Saul az ó' * házához ; Dávid
pedig és az népe felmenének az f
ersségekbe. * rész 23, 19. t vers 1. rész 23, 14.
25. RÉSZ.
Dávidnak Nábállal való dolga.
Meghala pedig * Sámuel, és
SÁMUEL I. KÖNYVE 24. 25. 317
egybegyl
az egész Izráel, és siraták tet, és eltemeték
az hazájában Kámában. Felkele
pedig Dávid, és méne a Párán pusztájába.
* rész 10, 1. 16, 1. 28, 3.
2. Es lakik vala egy ember* Máonban,
kinek jószága Kármélben vala^ és ez igen
nagy ember vala^ kinek háromezer juha
vala^ és ezer kecskéje ; és ló'n hogy akkor
nyírné juhait Kármelben. * rész 23, 24.
3. Az embernek pedig neve Nábálmk^
a férje pedig igen darabos és gonosz
erkölcs vala^ a * Káleb nemzetségébl
való. * 4 Móz. 14, 24.
4. Meghallá pedig Dávid a pusztában,
hogy Nábál az juhait nyirné ;
5. Elklde azért hozzá Dávid tíz ifjakat,
és monda az ifjaknak Dávid: Menjetek
fel Kármelbe, és menjetek Nábálhoz,
és az én szómmal köszöntsétek tet
békességesen.
6. És ezt mondjátok: Most ha egéss
égben vagy, légy ennekutánna is egésségben;
és mmJ házadnépe egésségben,
és mindened valamid vagyon * legyen
békességben. * Bír. 19, 20. ján. 20, 19.
7. Most pedig hallottam, hogy juhaidat
nyíreted. A te pásztorid velünk * voltak;
és nem tettünk semmi bosszút rajtok,
és nem volt semmi szükségek mind
az id alatt is, míg Kármelben voltak.
* vers 15. 16. rész 23, 24.
8. Kérd meg hdtoi^ szolgáidat és megmondhatják
néked. Nyerjenek kedvet
azért nálad a te szolgáid ; mert jókor
találtunk jni ;
adj kérlek a te kezednek
keresményébl a te szolgáidnak, és a te
íij adnak Dávidnak.
9. Elmenének azért a Dávid szolgái
és szólának Nábálnak mind e beszédek
szerint Dávid nevével ; és elvégezék a
szót.
10. Felele pedig Nábál a Dávid szolgáinak,
és monda: Kicsoda Dávid, vagy
kicsoda Isainak íija ? Sok szolgák vágynak
most, kik felveszik magokat igen
gyorsan^ és elszöknek az
uroktól.
11. És felvegyem é én az én kenyeremet
és az én vizemet, és a megvágatott
húst, mellyet vágattam az én nyirimnek,
hogy olly embereknek * adjam,
kiket nem tudom hová valók ? * vers 3.
12. Elfordul ának azért a Dávid szolgái
az útokra, és visszamenének, és
mikor eljutottak volna ,
megbeszélék
néki, mind ez igék szerint.
13. És monda Dávid az vitézeinek :
Kösse fel minden fegyverét ; és felköté
minden az fegyverét, és Dávid is felköté
fegyverét, és felméne Dávid után
úgymint négyszáz ember: * kétszáza
pedig marada a holvalónál.
* rész 23, 13.
14. Abigáilnak pedig a Nábál feleségének
megyivé egy a szolgák közzl,
a feleségének neve Abigáil, és az aszszony
igen eszes vala és szép termet mondván : ímé Dávid követeket küldött
vala a pusztából, hogy köszöntenék a
mi urunkat, ki bosszú * beszéddel illeté
* vers 10.