Karoli - BIBLIA - 1873 I.

:
:
méleket a kútért, mellyet ervel elvettek
vala az Abimélek szolgái.
26. És monda Abimélek : Nem tudom
kicsoda mívelte e dolgot; te is nem mondottad
meg énnékem, nem is halottam
ez eltt e dolgot, )m\.mi e mai napon.
27. Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat,
és adá Abiméleknek ;
szövetséget szerzének.
MÓZES I. KÖNYVE 21. 22. 21
és k ketten
28. És állata Ábrahám az nyájából
hét juhokat félfelé.
29. És monda Abimélek Ábrahámnak
Mire valók e hét juhok mellyeket félfelé
áUatál ?
30. És felele Ábrahám : Hogy elvegyed
e hét juhokat én tlem, hogy legyenek
énnékem bizonyságúl, hogy én ástam ezt
a kútat.
31. Azért nevezék egyenl akarattal
azt a helyet * Beersebának, mivelhogy
mindketten ott esküdtek vala meg.
* rés7. 26, 33.
32. És minekutánna szövetséget tettek
volna Beersebában, felkele Abimélek és
Pikhól az népének hadnagya, és megtérének
a Filiszteusok tartományába.
33. És ültete Ábrahám fákat Beersebában,
és segítségül hivá ott az örökkévaló
ers Úrnak nevt.
34. És a Filiszteusok tartományában
sok ideig lakék Ábrahám mint jövevény.
22. RÉSZ.
Az Isten Ábrahámnak parancsolja hogy Izsákot megáldozza,
kit mikor Áhrahám meg akarna ölni, megtiltatik Istentl
hogy azt ne mivelje: és megáldatik engedelmességéért.
És lett
ezeknek utánna, az Isten megkísérte
Ábrahámot, és monda nékie
Ábrahám ! Ki felele : ímhol vagyok én.
2. És monda : Vegyed mostan a te
fijadat, ama te egyetlenegyedet, a kit
szeretsz, tudniillik Izsákot, és menj el
Mórijának földére, és * áldozd meg ott
tetég áldozatúl a hegyek közzííl egyen,
a mellyet mondándok néked.
* zsid ii, 17.
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és
megnyergelé az szamarát, és vevé maga
mellé két szolgáját, Izsákot is az
fiját;
és mikor az ég áldozathoz fákat hasogatott
volna, felkele és elindula a helyre,
mellyet néki mondott vala az Isten.
Harmadnapon felemelé az szemeit
Ábrahám, és látá távol a helyet.
5. És monda Ábrahám az szolgáinak
: Maradjatok itt a szamárral, én pedig
és e gyermek elmegyünk amoda és
minekutánna imádkozándunk, megtérünk
hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égáldozatra
való fákat ; és adá azokat Izsáknak az
fijának vállára, maga pedig viszi vala
kezében a tüzet, és a fegyvert, és ugy
mennek vala ketten együtt.^
7. És megszólítván Izsák Ábrahámot az
attyát, monda : Édes Atyám !^ Ki monda
: ímhol vagyok édes fiam. És monda
Izsák : ímhol vagyon a tz és a fa ; de
hol vagyon az áldozatra való állat ?
8. Felele Ábrahám: Az Isten gondot
visel az égáldozatra való állatra édes
fiam ;
és mennek vala ketten együtt.
9. És mikor jutottak volna a helyre,
mellyet Isten néki mondott vala, készíte
ott Ábrahám oltárt, a fát reája raká, * és
megkötözé Izsákot az fiját, és felveté
tet az oltárra, a fára felül. * Jak. 2, 21.
10. És kinyújtván Ábrahám az kezét,
vevé az fegyverét hogy az fiját megölné.
11. Akkor szólitá tet az Úrnak Angyala
az égbl, és monda: Ábrahám! iibrahám
! ki fel ele: ímhol vagyok én,
12. És monda : Ne nyújtsd ki a te kezedet
e gyermekre, és ne bántsad tet
mert most esmértem meg hogy féled te
az Istent, hogy nem kedvezél a te fijadnak,
a te egyetlenegyednek én érettem.
13. És mikor felemelte volna Ábrahám
az szemeit, látá hogy egy kos akadt
meg szarvánál fogva a szövevényben a
háta megett, és elmenvén Ábrahám, elhozá
a kost, és azt áldozá meg égáldozatúl
az fija helyett.
14. Annakokáért nevezé Ábrahám azt
a helyet illy névvel: Az r gondot visel.
Azért mondják most is 'példabeszédben :
az Úrnak hegyén gondot viselnek róla.
15. Szólitá azután az Úrnak Angyala
Ábrahámot másodszor is az égbl.
16. És monda: * Én magamra esküszöm
azt mondja az Úr : mivelhogy e dolgot
cselekedéd, és nem kedvezél a te fijadnak,
a te egyetlenegyednek. * Luk. 1, 73.
17. Hogy gazdagon megáldalak tégedet,
és bvségesen megsokasítom a te magodat
mint az égnek csillagait, és mint a
tenger partján való fövényét, és * a te
magod örökség szerint bírni fogja az
ellenségeinek kapuit.
* r^sz 24, eo.
18. És * megáldatnak a te magodban