Karoli - BIBLIA - 1873 I.

;
tod, meghallottam szódat, és megbecsültem
személyedet. * vers is.
36. Haza juta azért Abigáil Nábálhoz,
és ímé néki nagy lakodalma vala házában
,
mintegy királyi lakodalom ; és
Nábálnak szíve igen víg vala, és igen
részeg vala ; azért Ahigáil nem jelente
meg akkor néki semmit, sem nagyot,
sem kicsinyt,
reggelig.
37. Más napra kelvén azért, mikor
megemésztette volna Nábál a bort, megmondá
néki ezeket a * szókat az felesége
: és elhala az ó' szíve benne, és ö
ln mint egy Yáhálvány. * vers 34.
38. És ennekutánna úgymint tizednappal,
megveré az Ur Nábált, és meghala.
39. Meghallván pedig Dávid, ^hogy
megholt volna Nábál, monda : Áldott
legyen az Úr, a ki megítélte * igaz ítélettel
az én gyalázatomat a Nábál kezébl,
és az szolgáját megtartóztatta
a gonosz cselekedettl ; és a Nábál
gonoszságát fejére fordította az r.
Elkülde annakfelette Dávid, és szólata
Abigáilnak, hogy Ötet elvenné magának
feleségül.
* vers 29. 38.
40. Elmenének azért a Dávid szolgái
Abigáilhoz Kármelbe, és szólának vele,
mondván : Dávid küldött minket te hozzád,
hogy téged feleségül vegyen magának.
41. Ki felkelvén, meghajtá magát arczal
a földre, és monda : ímhol a te szolgálóleányod,
ki szolgáló leszek az én uram
szolgáinak lábaik mosására.
42. Sietvén azért Abigáil felkele, és
felüle a szamárra, és öt leányai, kik ö
utánna járnak vala ; és elméne a Dávid
követei után és lön néki felesége.
43. De Ahinoát is elvévé Dávid JezréelbÖl,
és lön néki mindkett felesége.
44. Saul pedig adá az leányát Mikált,
a * Dávid feleségét, Páltinak, Lais íijának,
ki Gállim városából való vala.
SÁMUEL I. KÖNYVE 25. 26. 319
* rész 19, 12. 2 Súm. 3, 15.
26. RÉSZ.
Saul a Dávid ártatlan ügyérni másodszor gyzdik meg
lelkében.
Ménének ismét * a Zifeusok Saulhoz
Gibeába, és mondának : Nemde Dávid
nem a Hakila halmon lappang é ismét,
melly a pusztának ellenében vagyon f
* rész 23, 19.
2. Felkele annakokáért Saul, és méne
a Zif pusztájába ; és vele vala úgyinint
háromezer válogatott ember az Izrael
közzííl, hogy * megkeresné Dávidot a
Zif pusztájában. * rész 24, 18-23.
3. Tábort jára pedig Saul a Hakila
halmán, melly vagyon a pusztának ellenében
az útfélen. Dávid pedig lakik
vala a pusztában, és meglátá hogy Saul
utánna jött volna a pusztába.
4. És kémeket külde Dávid, és megtudá
bizonnyal, hogy Saul elérkezett
volna.
5. Felkele azért Dávid, és méne az
helyre, a hol Saul táborát jártatá vala,
és megnézé Dávid a helyet, a hol Saul
aludnék, és * Abner a Nér íija, az seregének
Fhadnagya. Saul pedig aluszik
vala a szekerek között ; a nép pedig
körülötte vala mind táborban.
* 2 Sám. 3, 9. 10. 21.
6. És szóla Dávid, és monda aHitteus
nemzetségéV6l való Akhiméleknek, és
Abisainak a Séruja fijának, Joáb atytyafiának.
Hlyen szóval: Kicsoda j el
velem a táborba Saulhoz ? Felele Abisai
: Elmegyek én veled.
7. Elméne azért Dávid ésAbisai a nép
közzé éjjel. És ímé Saul veszteg feküdvén,
aluszik vala a szekerek között, és
dárdája fel vala ütve fejénél a földbe
Abner pedig és mind a sokaság alusznak
vala
körülte.
8. Monda pedig Abisia Dávidnak: Kezedbe
adta e mai * napon Isten a te
ellenségedet, most azért, kérlek, hadd
szegezzem a földhöz tet a dárdával
csak egy úttal, többször sem bántom.
* rész 24, 4. 5.
9. Monda pedig Dávid Abisainak : Ne
veszesd el otet : mert valyon ki emelhetnéfelkezét
a.z Úrnak megkent Királya
ellen, hogy ne vétkeznék ?
10. Monda annakfelette Dávid : El az
Úr, hogy nem * engedem : az Úr megveri
tet, vagy az órája elj, és meghal
; vagy hadba megyén, és ott f vesz.
* rész 24, 6-8. 2 Sám. 1, 14. f rész 31, 4.
11. Távoztassa el az r tlem azt,
hogy az én kezemet az Úrnak megkent
Királyára bocsássam, hanem most vedd
fel, kérlek, a * dárdát, a melly fejénél
vagyon, és ím e kupát mellyhen a víz, és
menjünk el.
* rész 24, 5.
12. Elvivé azért Dávid a dárdát és a
kupát, mellyhen a \íz vala, melly a Saul
fejénél vala és elmenének; és senki meg