Karoli - BIBLIA - 1873 I.

302 SÁMUEL I. KÖNYVE 14.
ban, a
mezben, és mind a nép között,
és mind az álló, mind a harczoló sereg
megrettene ; a föld is megindula és az
Isten eltt megrémüle.
16. És megláták a Saul strázsál a
Benjámin városában * Gibeában, hogy
a sokaság elszéledett volna, és igen futna
és vágattatnék. * rész 13, le.
17. Monda pedig Saul a népnek, melly
YQlQvala: Nosza számláljátok meg a
néjpety és lássátok meg ki ment el mi
közzlünk , és mikor megszámlálták
volna, ímé Jónatbán az fegyverhordozójával
egybe találtaték távol lenni.
18. Monda azért Saul Ahij a * Papnak
Hozd el az Isten ládáját ;
(mert akkor
az Isten ládája az Izráel íijainál vala.)
* vers 3.
19. És ln, hogy mikor még Saul a
Pappal beszélene, a sokaság, melly a
Filiszteusok táborában vala^ menten
megyén vala, és nevekedik vala az
nyavalyájok. Azért monda Saul a Papnak
: Hagyd el a mit kezdettél.
20. Annakokáért Saul és mind a nép,
melly vele vala, egybegylvén elmenének
az ütközetre, és ímé kinek-kinek
fegyvere az társa * ellen fordult vala,
és nagy veszedelem vala közöltök.
* Bír. 7, 22. 2 Krn. 20, 22. 23.
21. A Zsidók is pedig, kik akkor is valának
a Filiszteusokkal mint az eltt is,
kik vélek feljöttek vala a táborba, és
ott köri valának, azok is * visszatérének
hogy az Izráel népevei lennének, a
kik Saullal és Jónathánnal valának.
* rész 29, 4.
22. Annakfelette mind az Izráel népe
közzl való férjfiak is, kik * elrejteztek
vala az Efraim hegyén, mikor meghallották
volna, hogy futnának a Filiszteusok,
azok is üzék ket azon a harczon.
* rész 13, 6.
23. És megszabadítá azon a napon az
Ür az Izráelt, és a vitézek mind Bethávenbe
ménének.
24. És az Izráel népe igen * elepedett
vala az napon, mert esküvéssel kénszerítette
vala Saul a népet, mondván: Átkozott
az ember, valaki csak kenyeret is
eszik estvéig, míg bosszúmat megállom
ellenségeimen. Azért kenyeret az egész
sokaság nem kóstola. * vers 27.
25. Mind az egész föld né^e azért juta
egy erdbe, és a földnek szinén * néz
vala. * 2 Móz. 3, 8.
26- Béméne pedig a nép az erdbe, és
ímé a méz aláfoly vala, és senki nem
vala^ a ki szájához merné kezét vinni
mert fél vala a nép az * esküvéstl.
* vers 24.
27. Jónathán pedig nem hallotta vala
mikor az attya a népet kénszeríté : és
kinyujtá a vesszt,
melly kezében vala^
és bémártá azt a mézbe, és a kezét
szájához vivé; és megvilágosodának * az
szemei. * vers 24.
28. Szóla pedig egy a nép közzííl, és
monda: Nagy esküvéssel kénszerítette
a te atyát a népet, ezt mondván :
átkozott
az ember, a ki ma kenyeret is eszik
és imé^ a nép elfogyatkozott.
29. És monda Jónathán : Megháborította
az én atyám a föld népét ; ímhol
lássátok, hogy ugyan megvilágos ódának
az én szemeim, hogy a mézben egy kicsinyt
megkóstolék.
30. És mennyivel inkább ha ma a nép
ett volna az ellenségeinek prédájából,
a mellyet talált ? És így valyon nem
nagyobb lett volna é a Filiszteusoknak
veszedelmek ?
31. Megverék azért azon a napon a
Filiszteusokat, Mikmástól fogva mind
az Ajalon * városáig vágván ; és a nép
felette^ igen megfárada. * J03. 19, 42.
32. És a nép a prédának esék, és fogának
juhokat, ökröket, borjúkat, és a
földön megölék, és megevé a nép* mind
vérestl.
* 3 móz. 3, 17. 17. 10.
33. És megmondák Saulnak ezt illyen
szóval: ímé a nép vétkezik az Úr ellen,
hogy vérrel elegy eszik a húst. Ki monda
Hitetlenííl cselekedtetek ; hozzatok nékem
most egy nagy követ.
34. Ismét monda Saul : Menjetek el
mindenfelé a nép között, és ezt mondjátok
nékik: Hozza ide hozzám kiki az
ökrét, és kiki az barmát, és itt öljétek
meg; és úgy egyetek, és nem vétkeztek
az Úr ellen * evén valamit vérrel. Es
minden ember fogván kézzel az ökrét,
oda vivék azon éjjel és ott ölék meg.
* 3 Mdz. 17, 13. 5 Mdz. 12, 16.
35. Oltárt is rakata pedig ott Saul az
Úrnak, és azt az oltárt építé elször az
Úrnak.
36. És monda Saul: Jer, menjünk
utánnok éjjel a Filiszteusoknak, tegyünk