Karoli - BIBLIA - 1873 I.

384 KIRÁLYOK I. KÖNYYE 17. 18.
nyeret és húst mind reggel, mind estve,
és iszik vala a patakból. * vers 4. rész 19, 5.
7. És lo néhány nap múlva, hogy megszáradna
a patak : mert nem lészen vala
es a földre.
8. Lön azért az Úrnak beszéde hozzá,
mondván:
9. Kelj fel, menj el Sareptába, melly
Sídonhoz tartozó és légy ott: ímé, megparancsoltam
egy * özvegyasszonynak,
hogy tápláljon téged. * Luk. 4, 26.
10. Ki felkelvén elméne^ Sáreptába, és
juta a város kapujához. ímé pedig vala
ott egy özvegyasszony ki fát szedeget
vala, és elszólítván azt, monda néki
Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami
edényben, hogy igyam.
a korsóban és ímé valami fát szedegetek,
hogy elmenjek és megkészítsem azt
magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük
és azután meghaljunk.
félj,
13. Monda pedig néki Illyés : Ne
menj el, s cselekedjél a te beszéded
szerint :
de mindazáltal nékem süss abból
elször egy kis pogácsát, és hozd ide
nékem ;
magadnak pedig és a te fiadnak
süss azután :
14. Mert azt mondja azizráel Ura Istene,
hogy sem a vékabeli liszt, sem a
korsóbeli * olaj el nem fogy addig, míg
az Úr est ád a földnek színére.
* vers 9.
15. Elméne azért, és az Illyés beszéde
pedig a korsóbeli olaj el nem fogya az
Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott
vala Illyés által. * 2 xir. 4, 2-6.
17. Ln pedig ezek után, megbetegedék
a ház gazdasszonyának fija, és az betegsége
felette nagy vala, annyira, hogy
lélekzetet sem vehetne.
18. Monda azért Illyésnek: Mit vétettem
ellened Istennek embere ? E végre
jöttél é hozzám, hogy estembe juttassad
álnokságomat és az én fiam meghaljon ?
19. És monda néki : Hozd ide a te íijadat.
És elvévé azt az ö kebelébl, és
felvivé a felházba, mellyben lakik vala,
és az ágyára letevé azt.
20. Akkor kiálta az Úrhoz, és monda
Én Uram Istenem, azt az özvegyet is
kinél én lakom megnyomorítottad é,
fij át megölvén ?
21. És leborúla háromszor a * gyermekre,
és kiálta az Úrhoz, mondván
Én Uram Istenem, kérlek, térjen meg a
gyerniek lelke belé
22. Ésmeghallgatá azr Illyésnek szavát
; és megtére a gyermekbe a lélek és
megéled. * 2 Kir. 4,33-35. csei. 20, 10.
23. És felvévén Illyés a gyermeket,
alávivé tet a felházból és adá ötet az
annyának, és mo];ida Illyés : Lássad,
24. És monda az asszony Illyésnek
Most veszem eszembe, hogy te Isten
embere vagy, és hogy az Úrnak * be-
11. Melly elméne hogy hozna. Visszaszólítván
él a te fiad !
pedig tet, monda néki : Hozz,
kérlek, egy falat kenyeret is kezedben
nékem.
12. Az pedig monda : Él a te Urad Istened,
széde, melly a te szádban vagyon, igaz-
hogy nincsen nékem sült kenyeságszéde,
* vers 14. rész 18, .39.
rem, hanem egy teljes marok lisztecském
18. RÉSZ.
vagyon a vékámban, és egykevés olajom
Illyés a Baál Papjait meggyzi és megöli.
Sok id múlva pedig ln az Úrnak beszéde
Illyéshez, tudniillik a harmadik
esztendben, mondván: Menj el, mutasd
meg magadat Akhábnak, * és est adok
e földnek színére. * vers 40-45.
2. Elméne azért Illyés, hogy megmutatná
magát Akhábnak. Nagy éhség vala
pedig * Samariában. * rész le, 23. 24.
3. Annakokáért szólította vala Akháb
Abdiást, ki az házának gondviselje
vala. (Abdiás pedig felette igen féli vala
az * Úrat : * vers 13.
4. Mert mikor megöletné Jézabel az
Úrnak Prófétáit, vévén Abdiás száz Prófétákat,
elrejtette vala ket ötvenenként
szerint cselekedék, és evék mind , és egy barlangba, és táplálja vala ket kenyérrel
mind az ö háznépe naponként.
16. A vékabeli liszt el nem * fogya, sem és vízzel.)
5. És monda Akháb Abdiásnak: Menj
el ez országba szerén-szerte a vizek * forrásaihoz
és minden patakhoz : hogyha
valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat
és öszvéreket megtarthatnánk életben,
és ne hagynánk mindenestl meghalni
a barmokat. * Jer- 1^, 3.
6. Eloszták azért magok közt a földet,
mellyen kiki elmenne : maga Akháb megyén
vala egy úton ; Abdiás megyén vala
más úton egyedül.
7. És mikor Abdiás menne az úton, ímé
Illyés eltalálá tet ; és mikor meges-
az