Karoli - BIBLIA - 1873 I.

Édes atyám, édes atyám !
* Izráelnek
mind szekerei, mind lovagjai ! Es nem
látá tet többé. Annakutánna ragadá az
ö maga öltözetit és két részre szakasztá
azokat.
* rész 13, 14.
Elizeuson. És eleibe ménének néki, és
meghajták magokat o eltte a földig :
KIRÁLYOK II. KÖNYVE 2. 3. 395
* vers 8. 14.
16. És mondának néki: Imé most
vágynak a te szolgáiddal ötven ers
féíjíiak, menjenek el, kérlek, és keressék vala. * 1 Kir. 16, 32.
meg a te uradat; netalán az Úrnak 3. De mindazáltal követé Jéroboámnak
* Nébát íijának bneit, ki vétekbe
Lelke ragadta el tet, és letette tet valamellyik
hegyen vagy völgyön. És monda ejtette vala az Izráelt ; és el nem távozók
azoktól. * 1 Kir. 12, 28-33.
Ne küldjetek.
17. És kénszeríték tet és mikor gon-
4. Mésának pedig a Moáb Királyának
dolkodott volna róla, végezetre monda :
Küldjetek el. És elküldék az ötven férjfiakat,
és harmadnapig keresvén nem
találák tet.
18. És mikor megtértek volna hozzá,
( pedig Jérikhóban lakik vala,) monda
nékik: Nem mondottam vala é meg
néktek, hogy el ne menjetek.
19. Mondának pedig a városbeli férjfiak
Elieusnak : Imé e város jó lakhely volna,
a mint látja az én Uram,
de a víz igen
ártalmas, és hamar el halnak itt az
emberek.
20. És monda : Hozzatok nékem egy
új csészét, és vessetek sót belé. És elhozák
néki.
21. Kimenvén pedig a kútfre, belé
veté a sót * és monda: Ezt mondja az
Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem
származik ezután azokból halál, sem a
földnek pusztulása. * 2 móz. 15, 23. 25.
22. És egésségesekké lnnek a vizek
mind e mai napig. Elizeusnak beszéde
szerint, mellyet szólott vala.
23. Felméne annakutánna onnét Béthelbe;
és mikor az úton felmenne :
apró gyermekek j övének ki a városból,
kik tet csúfolják vala, ezt mondván
Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz !
24. És hátratekintvén és meglátván
ket, megátkozá ket azúrnak nevében
az érdbl azért két * nsténymedvék
kijvén, elszaggatának közzíílök negyvenkét
gyermekeket. * rész 17, 25.
13. És felvevé az Illyés palástját, melly
róla leesett vala, és visszatére, és megálla
a Jordánnak partján.
25. És elmenne onnét a Kármel * hegyére,
és onnét tére Samariába.
14. És vevé az Illyés palástját, melly
róla leesett vala, és azzal megüté * * 1 Kir. 18, 19. 30.
a
vizet, és monda : Hol vagyon az Illyésnek
Ura Istene? És mikor is megütötte Elizeus a Moál) ellen indult három Királyokat csudaté-
3. RÉSZ.
tellel bátoritja.
volna a vizet, kétfelé válék, és általméne
ElizeUS. * vers 8. 10. Jórám * pedig Akhábnak f fija kezde
15. Látván pedig ötet ellenbe a Próféták
fijai, kik Jérikhóban valának, monnak
a Júdabeli Királynak tizennyolcza-
uralkodni Izráelen Samariában, Jósafátdának
: Az Jllyés lelke * megnyugodt dik esztendejében, és uralkodók tizenkét
esztendeig. * rész 1, 17. t rész 8, 16.
2. És gonoszúl cselekedék az Úrnak
szemei eltt : de nem annyira, mint az
attya és annya : mert elrontá a Baálnak
képét * mellyet az attya csinált
nagy sok barma vala, és ád vala adóba
az Izráel Királyának százezer bárányt
és
százezer kost mind gyapjastól.
5. Ln pedig mikor megholt volna
Akháb, elszakada a Moáb * Királya az
Izráel Királyától. * rész 1, 1.
6. Kiméne azért a napon Jórám Király
Samariából, és megszámlálá az
egész Izráelt.
7. Elménepedig és követeket ^ósafáthoz
a Júdabeli Királyhoz, kik ezt
mondanák néki : A Moáb Királya * elszakadt
tlem; eljösz é velem a Moáb
ellen a hadba ? Felele : Felmegyek, úgy
én, mint te :
úgy az én népem, mint a
te néped ; úgy az én lovaim, mint a te
lovaid.
* rész 1, 1.
8. És monda: Melly úton menjünk fel ?
Felele : Az Edom pusztájának útán.
9. Elmené azért az Izráel Királya és a
Júda Királya, és az Edom * Királya: és
mikor kerengettek volna az úton hét napig;
nem ln a tábornak vize,
lek való barmoknak,
sem a ve-
* rész s, 20. 2 sám. s, 14.
10. És monda az Izráel Királya: Jaj,
jaj ; mert az Úr hívta egybe e három
Királyt, hogy a Moáb kezébe adja ket.