Szövegértés-szövegalkotás tanítói kézikönyv 2. osztály - Műszaki ...

KoncepcióAz alsó tagozaton az anyanyelv tanítása alapozó jellegű, komplex tantárgy. A kommunikatívkompetencia egészének, ezen belül az anyanyelvi kompetenciának a fejlesztése az egyiklegfontosabb célja a Nyelvtan-helyesírás 2. osztályosoknak tankönyvnek és munkafüzetnek. Akommunikatív kompetencia magában foglalja a nyelvi kompetenciát, a nyelvi pragmatikaikompetenciát, a metanyelvi kompetenciát, a metanyelvi pragmatikai kompetenciát, a para- ésextranyelvi kompetenciát, a para- és extranyelvi pragmatikai kompetenciát, a kultúrkompetenciát,valamint a pragmatikai kultúrkompetenciát.A kommunikatív és a nyelvi kompetencia összefüggésének a kérdése már évtizedek ótafoglalkoztatja a kutatókat. Hymes 1972-ben a nyelvi kompetenciának a kommunikációskompetenciával való helyettesítését javasolta, továbbá szükségesnek tartotta a kommunikációskompetencia és a kommunikációs produkció megkülönböztetését is. Ugyanis nemcsak anyelvi képességekről (grammatikailag helyes mondatok létrehozását biztosító szabályrendszertudásáról) van szó, hanem pl. arról is, hogy egy adott nyelvi közösségben milyenmegnyilatkozási formákat használhatunk a nyelven kívüli kontextust is figyelembe véve.Szerinte „a kommunikációs kompetencia négy kérdésre vonatkozik: (1) mi az, ami egy adottnyelvi rendszerben formálisan lehetséges, (2) mit lehet a nyelvi produkció keretébenmegvalósítani, (3) mi az, ami egy adott kontextusban helyes, (4) mit használnak egy adottnyelvközösséghez tartozó egyének (Hymes 1972: 281)” (Banczerowski 1994: 281). Az első agrammatikára vonatkozik, vagyis arra, hogy az adott nyelvi megnyilatkozás az anyanyelvibeszélő ösztönös nyelvérzékének megfelel-e vagy hibásnak minősíthető-e. A második kérdéspszicholingvisztikai természetű: a közlő és a befogadó memóriakapacitásával és percepciósképességével kapcsolatos. A formálisan lehetséges és a ténylegesen megvalósíthatóegymással nem azonosítható. A mondatok hosszúságát például formálisan semmi semkorlátozza. A következő kérdés a nyelvtanilag helyes mondatok kommunikációs szituációbelimegfelelőségére irányítja a figyelmet. A grammatikailag jól szerkesztett mondatokhelytelenek is lehetnek egy adott kontextusban a beszélőközösségben érvényes konvenciókmiatt. A negyedik kérdés a nyelvi viselkedésre vonatkozik. Gyakori, hogy egy adottközösségben a grammatikailag egyébként helyes szerkezetet, mondatot nem használják (vö.Banczerowski 1994: 281−2).Banczerowski továbbviszi Hymes gondolatait, és a kommunikációs kompetenciát dinamikusképződménynek tartja. „A nyelvi tudást és használatának képességét nyelvi kompetenciának,viszont a kommunikatív céllal generált nyelvi megnyilatkozások használati szabályrendszerénektudását (ismeretét) nyelvi pragmatikai kompetenciának fogjuk nevezni”(Banczerowski 1994: 283). Végkövetkeztetésként a szerző megállapítja, hogy akommunikációs kompetencia összetevői közé tartozik a nyelvi kompetencia és a nyelvipragmatikai kompetencia is (vö. uő. 1994: 286). A fentiekből kiindulva a következőszempontokat érvényesítettük a nyelvtan taneszközökben.1. A nyelvi szocializációs folyamat megalapozásában, vagyis jelen esetben a magyarközösség, társadalom nyelvhasználati szabályainak (nyelvi viselkedésminták, elvárások,értékek) és a szabályok helyes alkalmazásában, elsajátításában a tanulók korábbi ismereteire,az otthonról hozott nyelvváltozatra építjük az anyanyelvi nevelés menetét. Ez természetesennem a szabályok tanítását jelenti, hanem a nyelv eszközi használatának fejlesztését.2. A taneszközök funkcionális szemléletűek mind a nyelvtani, mind a ráépülő helyesírásiegységben. A tudatos, helyes nyelvhasználat fejlesztése a cél, s nem a nyelvtani fogalmak212