Szövegértés-szövegalkotás tanítói kézikönyv 2. osztály - Műszaki ...

A köszönésnek nagyon sok nyelvi kifejezésmódja van. Hagyományosan a napszaknakmegfelelő köszönési formákat alkalmazzuk: Jó reggelt kívánok!; Jó napot kívánok!; Jóestét kívánok! Elköszönéskor: Viszontlátásra!; Viszlát!; Isten áldjon!; Isten áldja! stb.Elfogadott – különösen a nőket illetően – a Kezét csókolom!; Csókolom a kezeit!köszönési forma. Kisgyermekek sokszor köszönnek felnőtteknek ennek lerövidítettformájával: Csókolom! De később már felsőbb osztályoktól nem illő így köszönni afelnőtteknek. Udvariasabb lesz a köszönés, ha hozzátesszük a megszólítást is: Jó reggeltkívánok, tanár bácsi! Kezét csókolom, tanító néni!.Az iskolatársak leggyakrabban a szervusz, szervusztok, szia, sziasztok szavakkal köszöntikegymást. Mindegyik udvarias, közelebbi és távolabbi barátnak, ismerősnek egyarántmondható.A szervusz latin eredetű szó, jelentése ’szolga’. Az eredeti köszönés ez volt: servushumillimus domini, vagyis ’alázatos szolgája az úrnak’. Ennek emlékét őrzi a régiesAlá(zatos) szolgája! Más nyelvekből is átvettünk köszönéseket: az olasz filmek,slágerszövegek hatására honosodott meg nyelvünkben a csaó (ciao), angol-amerikaieredetű a helló (hello).A diák- és ifjúsági nyelv rendkívül gazdag, változatos és találékony. A Diáksóder –Hogyan beszél a mai ifjúság? című könyv a következő köszönéseket sorolja föl: báj,bájbáj, csá, csákó, csaó, csaresz, cserlesz a bongó, csocsi, csocsó, csókacsalád, csóközön,cső, csősztök, csőszi, csövi, csucsu, csuváj, csüsz, háj, hali, helló, heló, pusu, pussz, szasz,szia, szió(ka), szisz, szivacs. Régen az egyes foglalkozásokhoz különféle köszönés társult.Ma már csak a bányászok őrzik a Jó szerencsét! üdvözlést. A köszönésből a vallásihovatartozás is megállapítható. A római katolikusok így köszönnek: Dicsértessék a JézusKrisztus! Áldás, békesség! – mondják a reformátusok, Erős vár a mi Istenünk! – halljukaz evangélikusoknál, Egy az Isten! – üdvözlik egymást az unitáriusok. Vidéken – ha azemberek találkoznak egymással – gyakran előfordul, hogy valamilyen kérdéssel,felkiáltással teremtenek kapcsolatot: Hogy vagy? Hazafelé? De régen nem láttalak!Ezeket köszönéspótlóknak nevezzük.A megszólításA köszönéseket gyakran kiegészítjük megszólítással. A köszönés is udvariasabbá válik, haa megszólítással személyesebbé tesszük. A megszólítások használata akkor szükséges, haa beszélgető partnerünket nem szólíthatjuk közvetlenül a keresztnevén. Vezetéknevetönmagában használni udvariatlanság.FormáiA megszólítás lehet hivatalos vagy személyes. Szólíthatunk valakit a nevén: János bácsi!,Kati néni!. Használhatunk köznévi alakot is a megszólításra. Utalhatunk a foglalkozására:Tanárnő! Ügyvéd úr!; vagy nemére, korára, illetve a közöttünk lévő viszonyra: Hölgyem!,Gyerekek!, Kolléga!. A családon belül bizalmas megszólításokat használunk: Mamcsi!,Mamó!, Macika!, Tatus! Idegeneket megszólítva használhatjuk az Uram!, Asszonyom!fordulatokat. A megszólítás kezdődhet udvarias melléknévvel vagy melléknévi igenévvelis: Kedves…!, Drága…!, Egyetlen…!, Tisztelt…!, Igen/Mélyen Tisztelt…! stb.225