Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

József Attila mondata is idecseng:
112
„…Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
(Thomas Mann üdvözlése)
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy mindenhez értek, de „zseblámpámmal”
rávilágítanék mindazokra, amik nekem kedvesek, örömet
okoztak azzal, hogy vannak.
Sokaknak adnám a kezébe a következő írást tanulságul, akad töprengeni
való rajta. „Nagy nemzetek — mondja John Ruskin — három könyvben írják
önéletrajzukat, tetteik könyvében, szavaik könyvében és művészetük könyvében.
E könyvnek egyike sem érthető meg a másik kettő ismerete nélkül, de
közülük csak a harmadik a megbízható.” Mit nevezünk művészetnek, kérdezhetnénk?
Sokszor döbbenettel csodálunk használati tárgyakat, melyek
egy tánc, vagy a szerelem pillanatait rögzítik, több ezer éves eleven rajzolatuk
ámulatba ejt, és hálával adózunk a régészeknek, hogy mindezeket közszemlére
bocsátják. Más műveket, tárgyakat pedig nem értünk, hogy kerülhettek
a múzeumokba.
Ahogy egy festmény árulkodik arról, hogy alkotója muzsikáló angyalt
festett-e, vagy csak a hangszerét szorongató alakot, ugyanúgy meghalljuk a
zeneszerző színekben gazdag fantáziáját a hangszerek egymáshoz rendelésében.
A versből kitetszik a ritmus, ami a verset hasonlóképp teszi élővé, mint
a szobrot az anatómiai tudás.
Az is kérdés, hogy a hallgató, a néző, az olvasó mennyire aktív résztvevője
a műveknek. Persze kettőn áll a vásár. Esterházy Péternek sem közömbös,
hogy ki az olvasója, s az milyen: „…biztosan teljesíti a Márai Sándor-i
olvasás föltételeit, erő, áhítat, szenvedély, figyelem, kérlelhetetlenség — életre-halálra
olvasni. Ő nem a műveltség végett olvas, nem szakmai kötelezettségből
vagy kihívásból — hanem mint az állat. Mer’ kell. Azért és csakis
azért. Szép dolog ilyet láthatni.” 1
Tudnunk kell, hogy a múzeumok látogatóit, hangversenyek hallgatóit, az
olvasótábort idejekorán kell megszelídítenünk, felnevelnünk. Kodály szerint
1 Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora. Magvető, Budapest, 2003