Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

Tudományosan tán magyarázhatatlan a zárszó, de hiszek abban, hogy tudomány
(egzakt matematika, fizika, kémia és egyebek) és művészet (zene,
irodalom, képzőművészet stb.) egymást kiegészítő, egymást segítő fogalmak:
egyik a másik nélkül semmit sem ér, egymást támogatva harmonikus arányban
boldog és kiegyensúlyozott embereket nevel és teremt!
1992-ben főiskolai oktatói munkám, s a Zenés Színpad megalapításának
10. évfordulóján azokkal a gondolatokkal zártam a jubileumi estét (a 207. terem
melletti vitrinben ma is olvasható), amelyeket ma is vállalok, s amelyek
csak a sorok között olvasni nem tudók számára esnek távol dolgozatom
tárgykörének (pedagógusképzés!) lényegétől…. Ne feledjük, saját gyermekeink,
unokáink nevelőit neveljük!
158
„ … miért is csináljuk? Mi az a vonzerő, amely néhány játékos kedvű
gyermek-embert összetart, csapattá, társulattá kovácsol? Amely az élet
legkülönbözőbb területeiről a csütörtöki próbanapokon idevezérel főiskolai
hallgatót, végzett főiskolást és külsősöket egyaránt?
Nem másról, nem kisebb dologról, mint a Latinovits és Mezei Mária
által megálmodott Szeretet-színházról beszélek. Én magam ennek jegyében
kezdtem el dolgozni a Zenés Színpad koncepcióján, s dolgozom mindaddig
(de csak addig!), amíg e Színház (a hitem szerinti egyetlen és igaz
Színház) megvalósítása nem válik lehetetlen illúzióvá.
Meg kell valósulnia előbb-utóbb annak a Színháznak (s ami ugyanaz:
annak a világnak), ahol, ha valaki a másiknál egy milliméterrel nagyobb,
azt a másik nem levágja, hanem szolgálja. Vagy igyekszik hozzá nőni.
Ahol nem ostorral és korbáccsal, de szép, szelíd szóval születnek meg
produkciók. Ahol örülni tudunk a magunk és a másik sikerének, s ahol elszomorít
a magunk s a másik kudarca egyaránt. Ahol, ha valaki elesik,
felemeljük. Ha elesem, felemelnek. Ha valaki elbízza magát, helyretoljuk.
Ha elbízom magam, helyrehúznak. Ahol a függönykezelőtől a rendezőn
keresztül a főszereplőkig mindenki úgy óvja, segíti, tiszteli egymás munkáját,
mint a sajátját, mert az ÜGY sikerét, amelynek szolgálatában áll,
mindennél fontosabbnak tartja. Ahol egyetlen döntő, meghatározó erő
működik: a helyes színházi erkölcs és etika: a tehetség — vagyis a szeretet.
Minden ennek van alárendelve. S minden alkalommal, amikor önök
elé állunk, vizsgázunk belőle. Szeretetből, emberségből, őszinteségből.
Egyedül vagyunk. Nem segít hazugság, rutin, ravaszkodás. Nem segít