Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

üres tekintetű, elgyötört arcú, fancsali képű, ajakbiggyesztő, széles vigyorú
vagy vigyori stb. kifejezések széles skáláját!
Bizony, igazolódni látszik a mondás: a szem (arc) a lélek tükre!
Az ember arca (s ezen belül szeme is) személyiségének „legszemérmetlenebb”
s leghitelesebb kitárulkozását jelenti. Ennek oka abban az egyszerű
tényben rejlik, hogy az arcjáték (tekintet, mimika) főként tudattalan beidegzés
irányítása alatt áll. Ha tudatosítjuk, akkor megjátszósakká, őszintétlenekké,
álságosakká válhatunk, pl.: részvétet hazudunk, szeretetet színlelünk, haragot
játszunk, stb.
A civil és a színészi létforma legfőbb különbsége is itt érhető nyomon:
míg előbbi arcjátéka ösztönös, addig utóbbiénak nagyon is tudatosnak, irányítottnak,
kontrolláltnak kell lennie, hiszen feladata éppen az, hogy (önmaga
személyiségjegyeit „beledolgozva”) más és más emberek „bőrébe bújjon”;
az ő karaktereiket játssza el úgy, hogy mindezt láttatni is tudja! Ehhez
persze számtalan arckifejezést kell megtanulnia, magában rögzítenie s elraktároznia,
bármely pillanatban elővennie s tudatosan használnia. „Parancsra
kell hoznia a figurát”, vagyis az egyes karakterjegyekhez vagy állapotokhoz
(düh, gőg, őszintétlenség, gúny, közöny, fájdalom, szomorúság vagy boldogság,
unottság, kétség, meglepődés, harag, félelem, szorongás, tehetetlenség,
fáradtság, hiúság, szerénység, harmónia vagy kiegyensúlyozatlanság, gyanakvás,
kacérság, sértődöttség, stb.) precízen hozzá kell rendelnie a rájuk
jellemző tekinteteket, arckifejezéseket.
Csak így válhat az általa játszott figura hitelessé — azaz természetessé,
őszintévé és színessé. Ahogy a szakmában mondják: a jó színész arca „gyúrható
gumiarc”! Ez csak ún. kettős koncentrációval érhető el: a színjátszónak
— miközben „belülről” átéli, ill. megéli az általa alakított figurát — kívülről
is látnia kell önmagát! Utóbbiban persze különösképpen nagy szerepe és felelőssége
van a rendezőnek is.
A színészmesterség oktatásában kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a helyes
és árnyalt mimika elsajátíttatása. Ez az egyik legsziszifuszibb, leghoszszadalmasabb
folyamat. Az erre vonatkozó gyakorlatoknak, játékoknak se
szeri, se száma — nem szabad tőlük sajnálni az időt és energiát. De annak
sem árt legalább alapszintű ismeretekkel rendelkeznie e tárgykörben, aki
nem színészi, hanem pedagógiai pályára készül. A tudatos arcjáték ugyanis
nem feltétlenül jelent, csak jelenthet őszintétlenséget, álságosságot. Hogy
azzá válik-e, az csupán moralitásunkon, tisztességünkön, egyéni felelősségünkön
múlik.
155