Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

86
A dalok — hangkészletük szerint — betűkottás, illetve ritmusjeles lejegyzéssel
jelennek meg. A „Harcsa van a vízben…” dal moll tetrakord záró motívumát
ügyesen oldja meg: a szótagolt szöveget helyezi a hangok mentén a
vonalrendszerbe.
A 27. tanítási egységben a lá és a szó hangokkal kiegészülve, képes ábrán
szemléltetve összefoglalásra kerülnek az eddig megismert hangok, s dallamvonal
mentén elhelyezett betűjelekről tanulható meg az „Én Istenem, minek
élek…” kezdetű dal. A következő tanegységben sok vonalas rendszerre tett
képes betűkottáról lehet dalt tanulni, (Kelj fel, juhász…), majd dallamvonal
mentén hangsorba rendezett képes betűjelekről improvizálva énekelgetni és
abból a legszebbeket lejegyezgetni. A feladatsort dallamvonal szerint lejegyzett
betűkottáról való reprodukció zárja.
A 37–38. tanítási egységben jelenik meg az alsó lához viszonyított alsó
szó hang a „Nincs szebb állat, mint a lúd…” kezdetű dalban. A kézjelesbetűjeles
gyakorlás itt is egyre bővülő relációkban történik, különös tekintettel
a d–s, r–s, kapcsolatra. A vonalakra helyezett pontok már az új hangot is
tartalmazzák.
Ezek után a betűjelek a vonalrendszeren ritmussal együtt jelennek meg,
dallam és ritmus egységét képező, valódi dallamokat kell ezután már reprodukálni.
Ezt készítette elő a betűjeles gyakorlatokhoz kitalált ritmussal megalkotott
dallammotívumok vonalrendszerre való lejegyzése és eléneklése.
A 43–44. tanítási egységben már ilyen betűkottás motívumokat lehet elénekelni,
közöttük ismert dalrészletek is vannak.
A 46. tanítási egységben az első osztályban mondókaként megismert
„Elment a madárka…” most gyönyörű képes-betűkottás ábrázolásban jelenik
meg: a betűjelek madárkalitka rácsaiból képzett kottavonalakon helyezkednek
el — a függőleges rácsok szinte ütemvonalak —, s a nyitott kalitkaajtó
érzékelteti, hogy a záró sorok rövidebbek egy-egy ütemmel a kezdő soroknál.
A készségfejlesztés az utolsó előtti tanítási egységben még felelgetős
énekléssel bővül.
A harmadik osztály a különböző relációk ismétlésével indul szintén, de
most nagyobb léptekkel halad. A l–s–m hangok különböző fordulataival kezd
három vonalról olvastatva, majd betűjelekről kézjelbe szedve reprodukáltat, s
ha már biztosan megy, le is jegyezteti vonalakra. Ezután betűkottáról olvastatni
motívumokat és különböző dinamikákat váltogatva felelgetőst énekeltet.
A s–m–d reláció felidézése dalazonosítás segítségével történik. Betűjelekről
kézjelbe szedve — és anélkül is — olvasgatnak. Kép idézi fel a „régi ismerősöket”:
ring közepén a büszke, győztes dó, s a közönség soraiban megtalálható
a többi hang jól ismert figurája.