Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

A PEDAGÓGUS IS SZÍNÉSZ
— avagy mûvészeti nevelés, színházmûvészeti stúdium
a felsôoktatásban,
— a színészmesterség ismereteinek hasznosítása
a pedagóguspályán
FRIGYESI TIBOR
Nem sokkal pályakezdő éveim után adódott a lehetőség: felkérést kaptam az
akkori Budapesti Tanítóképző Főiskolától előbb néhány zenés darab színpadra
állítására, majd később a színházi szakma alapvető részterületeinek (rendezés,
tervezés, világítás, de elsősorban a színészmesterség) oktatására is.
Izgatott, örömtelinek látszott a feladat: egykori pedagógus diplomám ötvözését
jelentette azzal a színházi gyakorlattal, amelynek rendezőként naponta részese
voltam. Ennek több mint két évtizede.
Azóta próbálom átadni az átadhatót, s megszállottként olykor az átadhatatlant
is. Mert a művészet (a színházművészet is), mint olyan, taníthatatlan,
de tanítható és kialakítható a helyes színházi szemlélet, moralitás, etika, ízlés
és igényesség, s ennek érdekében bizonyos alapvető, elsősorban színészmesterségbeli
(elméleti és gyakorlati) tudnivalók.
E céloktól vezérelve izgatott az is: vajon jól felépített, tudatos (és hosszadalmas)
munkával előbb az alapvető szakmai ismeretek műhelymunka-szerű
elsajátíttatásával, majd (ezzel párhuzamosan) konkrét darabok színre vitelével
ún. „amatőrökkel” (azaz nem feltétlenül a színész-pályára készülőkkel) is
létrehozható-e az ismert diákszínjátszási színvonalon túlmutató egységes,
professzionalista szintet megütő színházi bemutató?
S a másik nagy kérdés. Vajon szüksége van-e, hasznosíthatja-e a későbbiekben
a fenti tudnivalókat egy profiljában nem művészeti, hanem pedagógiai
szakirányultságú főiskolai hallgató? Több mint két évtizedes távlatból meggyőződéssel
felelhetem mindkét kérdésre, hogy igen.
Ezt bizonyítja számos egykori növendékem (ma már gyakorló pedagógus,
vagy professzionista színész) visszajelzése, s néhányuknak mai napig is tartó
aktív részvétele a főiskola Zenés Színpadának munkájában.
Az első kérdéssel kapcsolatban hiszem, hogy sikerült meggyőzni kollégát,
hallgatót s „külsős” nézőt egyaránt; mindazokat, akik látták előadásainkat,
s figyelemmel kísérték közönségként a Zenés Színpad produkcióit.
151