Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

„AKIK MINDIG ELKÉSNEK”
– Ady Endre verse Kodály Zoltán zenéjével –
KLAUSZ RÓBERT
„Vers és zene, költő és zeneszerző találkozása olyan új egységet hoz létre,
amelynek minőségét a két fél egyedi sajátosságai és találkozásuk különös
feltételei határozzák meg. Hasonló ilyenkor a zeneszerzői munka a műfordításhoz:
recepció és interpretáció egységéből kell létrejönnie az új alkotásnak.
Ehhez a zeneszerzőnek egyformán kell értenie és éreznie mind a két nyelvet,
a sajátját pedig az egyéni stílus színvonalán, annak közlő erejével kell beszélnie.
Ezektől a feltételektől függően lehet a találkozás jellege és szintje
igen különböző (…). A megzenésítésnek az a módja, amely önálló, adekvát
zenei koncepcióval ötvözi a verset, annak eszmeiségét is a maga eszközeivel
igyekszik tükrözni, mélyebb rétegét tárja fel a költői gondolatnak, mint az
egyszerű megdallamosítás.” 1)
Komplex elemzésünk tárgya Ady Endre: Akik mindig elkésnek című verse
Kodály Zoltán megzenésítésében. A tartalom és a nyelvi-zenei forma kapcsolatának
feltárása hasznára válhat a befogadónak és az előadónak — versmondónak,
karvezetőnek, énekesnek — egyaránt.
Kodály Zoltán és Ady Endre művészete több lényeges vonatkozásban is
szorosan összefügg. Életművüket ma is aktuális sorskérdések: magyarság és
európaiság, hagyomány és modernség, múlt és jelen, kötődés és szakítás,
halál és élet, átok és áldás, nyugtalanság és megbékélés, menekülés és vállalás
bonyolult ellentéthálózata szövi át.
Erre az összetett, „mindennél keserűbb, mindennél igazabb” nemzetvállalásra
utal Kodály egy rádiónyilatkozatában: 2)
1934. nyarán a kecskeméti „Hírös hét” ünnepi hangversenyén Vásárhelyi
Zoltán mutatja be a Városi Dalárdával Kodály erre az alkalomra írt új kompozícióját.
Az Ady Endre versére írt „Akik mindig elkésnek” és a „Jézus és a
kufárok” c. vegyeskar itt hangzik fel először az előző évben alkotott „Öregek”-kel
együtt.
141