Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

1.2.2. „Non scholae, sed vitae discimus!” (Nem az iskolának, az életnek tanulunk!)
— problémák a tartalomban és feldolgozásuk módjaiban
Az iskolai énektanítás tartalmi szabályzója, a tanterv e helyzetben valóban
modernizációs szerepet tölthet majd be, hiszen megfogalmazza — s ezzel
a tanári társadalom számára nyilvánvalóvá teszi — azokat a megváltozott
tanulási környezetből és a sajátos hazai tanítási hagyományokból adódó változtatási
irányokat — a tartalmi, módszerbeli, eszköz- és tanári attitűdváltás,
ill. kompetenciafejlesztés területén —, melyet a felmérés tanúsága szerint a
tanárok szinte korra, képzettségre és tanítási gyakorlatban eltöltött éveikre
való tekintet nélkül még mint problémát sem ismertek fel jelenleg.
Hiába deklaráljuk tehát, hogy nem az iskolának, hanem az életnek
tanulunk, ha közben nem az életnek, hanem továbbra is az iskolának tanítunk.
Természetes, hogy amit évszázadok csiszoltak tökéletesre, az tökéletes
is: ez a zenei múlt. Ami ebben benne van, az mind érvényes és értékes
ma is, de ami nincs, az ma már hiányzik! A tanítási tartalmak felfrissítése és
újakkal kiegészítése ezért is elodázhatatlanná vált az iskolai énektanításban.
A „Jót, s jól, ebben áll a nagy titok!” parancsa azonban az új zenei anyagok
megválasztására, korszerűsítésére is vonatkozik, továbbra is!
A tantervek a tankönyvírás, ill. -átdolgozás számára is egyértelműen jelezték
a korábbiakhoz képest az új életjelenségek szülte új tartalmi elemeket:
a kisebbségek és nemzetiségek zenéjét, Európa és más kontinensek dallamait
és eredeti nyelven történő tanításukat, a zene szórakoztató funkcióinak
megjelenítését a tananyagban, valamint napjaink kortárs-, populáris- és jazzzenéjére
vonatkozó alapismereteket ahhoz, hogy ebben is értelmezni tudják
környezetüket tanulóink. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet csak a múltat
dalba foglalni, s a köröttünk lévő világ zenei tényeit le-, ill. kitagadni az iskolákból,
miközben az tanulóink mindennapi „hangzó világának”, életének
része! Zeneileg is biztos iránytűt kell adnunk a jövőhöz is tanulóinknak,
előre felkészítve őket mindenre, ami a világban — a zeneiben is! — létezik.
Tudniuk kell mindenről, ami a zene világában él, minimum a korrekt szakmai
információk szintjén, de nem mint a tanítás alapja, csak mint anyaga, s
mindezt nem csupán zenei, hanem szélesebb társadalmi kontextusba helyezve.
Nem kérdőjelezhető meg az sem, hogy a Kodály halála óta eltelt időszakban
a népzene- és általános zenetudomány olyan új eredményeket hozott, s a
politikai helyzet megváltozásával még újabbakat is hozhatott, amelyek tankönyvi
megjelenítése a XXI. század elején már így is késésben is van. Ma
181