Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

Az „Akik mindig elkésnek” vegyeskarra írt mű. Felépítésében híven követi
a verset. Három részre tagolódik a kompozíció, a vers három négysoros
versszakának megfelelően. A középső mozgalmas fellobbanását két azonos
hangvételű és tematikájú, fáradt és szomorú hangú versszak keretezi.
Különösen lényeges az első sor, mely a vers egyik fő gondolatát tartalmazza:
„Mi mindig mindenről elkésünk.” Jelentőségét az is jelzi, hogy ez a
mondat a 12 soros versben négyszer hangzik el, s a vers kezdő és záró soraként
keretet ad. Leglényegesebb fogalma a rímbe kerülő „elkésünk”. Jelentőségét
és jelentését rímbeli helyén kívül az őt megelőző három alliteráló
szó, a verssor vánszorgó ritmusa (csupán egyetlen rövid szótag!) és a rímek
monotóniája is érzékelteti (és természetesen az egész szövegkörnyezet meghatározza).
Kodály zenéje pontosan követi a vers ritmusát. 2 A sorvégi ritmikai
lelassulás is kiemeli a rímbe került szót 3 . A lassú tempó (Lento) és a kísérő
szólamok dallamnál is lassúbb mozgása ugyancsak az „elkésés” megjelenítését
szolgálja. Ha ehhez hozzávesszük az első versszak négy sorának viszonylatában
a mindvégig lefelé hanyatló, a p-tól pp-ig halkuló dallamvonalat
és a kísérőszólamok b-frig, illetve b-lokriszi temetői hangnemében 4 me-
2 Zenei ritmizálása és ütemezése teljesen egybevág a szótagok időtartamával és a szöveg tagolásával.
A szó nyomatéka legtöbbször összetalálkozik a zenei hangsúllyal. Ha nem, akkor súlytalan, de
magas hanggal emeli ki Kodály a szókezdő tagot:
Nem kellett kibontania a jambikus szöveg mögül a magyaros dikciót, mert az benne élt már a szövegben
az Ady által tudatosan alkalmazott tagoló verselés formájában. Ady legfőbb újítása a
jambikus, időmértékes, nyugat-európai versformák fellazítása; tagoló, hangsúlyos, magyaros
ütemezésre való átjátszása (bimetrikus, szimultán verselés).
3 Hagyományos szerkezet (itt: moduláció a domináns hangnemébe az első periódus utótagjának végén)
átfestése újszerű színezettel. Haydn B-dúrjában a 8. ütem F-dúrba érkeznék — Kodály blokriszija
Fesz-dúrba! És ez a tompa hangzás milyen jó kifejezője a szónak: elkésünk…
4 Régi hangnem, új mondanivalóval. A diatonikus törzskészlet alatt ott szerepel a gregoriánospalesztrinás
ta hang — de fölfelé kibővül a reneszánsz 11 fokúság ri és li hangokkal is. Így teljessé
zárul az enharmonikus kvintkör: ta-tól li-ig halad a sor. Akik mindig elkésnek… keserű,
vigasztalan szavak. Mintha csak kiszámította volna a zeneköltő: melyik hangnem lesz rá a legalkalmasabb?
A klasszikus móduszok között a fríg, a mollnál is sötétebb hanglejtésével, a „beépített
nápolyi másod” panasz-hangjával. Természetesen nem valami vidám keresztes hangsorban….
Beethoven tragikus c-molljai, Chopin gyászindulós b-mollja után b-fríg! Három bé és öt
bé után hat bé! De megfigyelhetjük: ha nincs is előjegyezve a hetedik bé, a fesz: túlnyomó esetben
ez sötétíti a képet. Valójában tehát a b – asz – gesz – fesz – esz – desz – cesz – b-lokriszi
hangnem uralkodik, amelyikben már egyetlen „fehér” hang sincs. Hét keresztig és hét bé-ig az
előjegyzések lehetősége 15 — mindegyikben van hét módusz —, ez összesen 105 lehetőség a
hangnemválasztásra. Százöt közül megtalálni a költeményhez illő legsötétebbet — bűvészmutatvány.
145