Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

Alapszabály (a gesztusok mértéktartó használatán kívül), hogy a két kéz nem
csinálhatja egyszerre ugyanazt (szimmetrikus gesztus).
— Álljon itt a gesztushasználattal kapcsolatban az a bölcs tanács, amelyet
Shakespeare óta senki sem fogalmazott meg jobban: „Ne fűrészeld nagyon a
levegőt a kezeddel, hanem jártasd egészen finomul: mert a szenvedély valódi
zuhataga, szélvésze s mondhatnám forgószele közepette is bizonyos mérsékletre
kell törekedned és szert tenned, mi annak simaságot adjon. … menj
saját ép érzésed vezérlete után! Illeszd a cselekvényt (gesztus) a szóhoz, a
szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét
által ne hágd…. 2 ”
— „Hogy beszélsz?” — vagyis a hangmagasság, a hangszín, a hangerő, a
beszédtempó, az orgánum és az artikuláció összetett kérdése — beszédtechnikai
ismeretek.
Hogy egy pedagógusnak mindezekkel tisztában kell lennie, nem szorul
bizonyításra, ennek fontosságát senki sem kérdőjelezi meg. Nincs diák (nincs
közönség), aki egy motyogó vagy minduntalan kiabáló, hadaró vagy álmosítóan
lassú, szövegében érthetetlen előadást szívesen hallgat végig!
Ma már bizony elméleti és gyakorlati (!) beszédtechnikai ismeretek nélkül
nem szabadna pályára kerülni! S e téren, valljuk be, mind a színész-,
mind a pedagógusképzésben vannak jócskán hiányosságok…
És akkor még csak a dolog technikai részét említettük, a stiláris kérdéseket
(választékosság, szókincs, nyelvhelyesség stb.) nem.
Megérne egy misét…
Dolgozatom elején feltettem a kérdést: vajon szüksége van e, hasznosíthatja-e
egy profiljában nem művészeti, hanem pedagógiai szakirányultságú
főiskolai hallgató az ún. zenés színpadi mesterség és szerepgyakorlat (színészmesterség)
című fakultáción hallott elméleti és gyakorlati tudnivalókat?
Remélem, sikerült meggyőznöm olvasóimat megelőlegezett „igen” válaszom
helyességéről!
Nem szóltam e munkámban arról a színészmesterségen túlmutató, inkább
a színházi morál és etika kérdését felvető, általam szinte minden óra (próba)
vagy előadás alatt és után megtapasztalt érzésről, amelynek megélését minden
pedagógus pályán (is) működő kollégámnak szívből kívánom!
2 Shakespeare: Hamlet.
157