Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

A betűkottáról való daltanítás a reprodukálás magasabb foka, a hangnév
és hangzás társítása a hangjegyes kottaolvasás előkészítését is szolgálja.
A befogadást segítő tényezők:
▪ A jel (betűkotta) egyben a hang nevének kezdőbetűje, tehát a megadott
szolmizációs nevekhez csak a hangzást kell felidézni, miután a ritmus is
megjelenik valamilyen módon.
▪ Bár nem jelöl abszolút magasságot — ahogyan a kézjel sem — csupán a
hangközöket, a hangok egymás közötti relatív viszonyát rögzíti. Így bármilyen
magasságról kezdve énekelhetőek a betűjellel kottázott dalok, dallamok.
▪ Jól fejlett belső hallás esetén a hangzás felidézése nem jelent komoly
problémát, az eljárás maga is fejleszti a belső hallást.
▪ A teljes dallam áttekinthető ebben a lejegyzésben, így a felidézés jóval
könnyebb, mint a kézjeles daltanításnál, és mentesíti a memóriát is.
▪ Az összehasonlítás és a kiemelés az egész részeként lehetséges, a szöveg
dallamra helyezése egyszerűbbé válik, a dinamikai, formai, dallami jellemzők
szem előtt maradnak.
Befogadást gátló tényezők:
▪ Az esetenkénti vízszintes elhelyezés nem ad térképzetet, és ez nehezíti a
megszólaltatást, mert a térbeli megerősítés nem segíti a reprodukciót.
3. Daltanítás hangjegyről
A kottaképről való daltanítás a legnehezebb, legelvonatkoztatottabb daltanítási
mód. A dallami és ritmikai automatizmusok fejlett fokát kívánja, a
vonalrendszeri és a kottaolvasási készséget feltételezi, a zenei ismeretek
egész rendszerét igényli. A jól előkészített mikrostruktúrák transzferhatására
épül. Magas szinten fejleszti a belső hallást, a zenei gondolkodást.
A befogadást segítő tényezők:
▪ A kottakép a tanulók előtt van, így áttekinthető, hangzása elképzelhető,
felidézhető. A ritmus és a dallam egyszerre hat a tanulóra. Hibázás esetén
nem terheli a memóriát.
68