Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

84
A 8–9. tanítási egységben az új dal —„A part alatt…” — kezdő motívuma,
a már ismert hangokból álló, de nehezen intonálható dó–lá–szó reláció
alkalmat ad a tudatosított memorizálás eszközének használatára: a ritmussal
összekapcsolt szolmizációs szótagok négyvonalas rendszeren jelennek meg
— a dó az első vonalközben van, így a lá a legfelső vonalra kerül. A két kezdő
motívum kottája alatt ott a dalszöveg, a versszak további szövege fölött
pedig a megfelelő ritmus.
Továbblapozva a dó–mi–szó–lá szolmizációs szótagok kézjelbe szedése
és olvasgatása, majd vonalakra írása a feladat. Végül képes ábrázolás segítségével
való reprodukció következik: dimbes-dombos dallammezőn járva lehet
elénekelni, mit susognak a kimagasodó lá–szó–mi–dó fák.
A 10. tanítási egységben az új dal — „Bújj, bújj, zöld ágacska…” — eleje
háromvonalas rendszerbe helyezett betűkottás lejegyzésű (szó hang a felső
vonalközben, s így a dó az alsó vonal alá kerül), amelyben már megjelennek
az ütemvonalak, míg a dal hátralévő részében a szöveg fölötti ritmusban csupán
a motívumok között van elválasztó vonal.
A 11. tanítási egységben jelenik meg az új hang: a sárga színnel jelzett ré.
Itt a megismertetésben együtt halad az empirikus és racionális megközelítés.
Felidéződik — szövege fölé írt ritmuskottával — a „Bújj, bújj, itt megyek…”
gyermekjátékdal, s alatta a Dórémi cirkuszban gúla látható: a dó elefánt
hátán dobot pergető ré bohóc fején mi majom egyensúlyoz. Mindhármukhoz
— a hangoknak megfelelő színű — táblácskák is tartoznak, rajtuk a
szolmizációs név és kézjel.
A 12. tanítási egység új dala, a „Héja, héja, lakatos…”, már — részben —
reprodukció segítségével is megtanulható. A dalkezdő motívum előbb a dallamot
ábrázoló rajz alatt kétvonalas rendszeren elhelyezett, ritmushoz kapcsolt
szótagolt szöveggel jelenik meg. Így az új hang szótagjai pont a vonalközbe
kerülnek (s felette a rajzon is éppen azt a két kislibát ragadja meg a
héja). Ezután dallamvonal mentén elhelyezett kézjelekkel is ott a motívum,
végül szolmizációs nevekkel kerül a vonalrendszerre — a vonalközben sárga
színnel írva — az új hang. E betűkotta fölött ott az előadásmód is: élénken,
középerősen, alatta pedig a négy azonos motívum szövege. A következő részt
hallás után tanulják, míg a záró motívum hangjai ismét ismerősek. Lejegyzésüknél
itt már három vonalat — két vonalközt — használ, s a dó hangot az
alsó vonalközbe helyezi, így a ré a középső vonalra kerül, s az üresen maradt
másik vonalköz a mi hangot idézheti fel.
A szolmizációs névről való kottaolvasás és a hallás utáni tanulás hasonló
összekapcsolásával sajátíthatják el az új dalt („Egy üveg alma…”) a 13–14.
tanítási egységben. Itt először csak két vonalat használ, de végül három vo-