Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

lók!” 13 Tillai példaként hozza még a népdalkánonoknál ritka torlasztást, a
Komáromi kisleány énekeltetése kapcsán: „Minthogy mindkét szólam eredeti
ütembeosztásban kell, hogy énekelje, kettejük között súly és ütemeltolódás
keletkezik. Ez némi ritmikai izgalmat hoz. Gyors tempóban bravúrosan
hat.”
A kánonéneklés nemcsak kezdő fokon jó és hasznos. A helyes éneklésben
előrehaladottaknak is van mit, és lehet mit csiszolniuk kánonok éneklésével.
Kardos Pál könyve 14 foglalkozik „A tiszta intonálás polifon alakjá”-val,
ahol a folyamatosság kerül előtérbe. „A vízszintes (polifon) intonációs nevelés
lényege az, hogy a lendületes, hajlékony dallaméneklést függőleges
(hangközi vagy harmóniai) keretbe foglaljuk.” Kardos rögtön a szűk kánon
énekeltetését ajánlja.
A tiszta intonáció felszabadításának, folyamatos éneklésbe való feloldásának
a legjobb eszköze tehát a kánon, de ezek közül is elsősorban a szűkkánon.
138
Ebben ugyanis az énekes a másik szólamból közvetlenül hallja a saját
dallamát és annak egyúttal az egyszerre hangzásban adott hangközi vagy
harmóniai vetületét, intonációs érvényét is. Elgondolkoztató, hogy az
énekkari kultúra virágkorában (XV–XVI. sz.) milyen hihetetlenül sok
szűk-kánont írtak a vokális polifónia nagy mesterei.
A kánon mesterfokon már nemcsak egymás után belépő szólamok tökéletes
imitációja, hanem titokzatossággal, humorral volt átszőve.
A humor és elmeél a flamand iskolában érte el tetőfokát az ún. kánonművészetben.
Adva volt egy dallam — a cantus firmus. Az énekeseknek
a többi szólamokban is ugyanezt a dallamot kellett énekelniök,
de a komponista intenciója szerint. A komponista ezt a szándékát frappáns
mondásokkal, szabályokkal jelezte az ének elején. Ez a szabály volt
a kánon (görög szó = szabály) s ettől kapta nevét az egész kompozíció.
Ezeket a mottókat gyakran szentírási idézetekkel helyettesítették s az
ilyen kánonoknak rendkívül gazdag irodalma volt. Ilyen kánon pl. Qui se
exaltat, humiliabitur (aki magát felmagasztalja, megaláztatik), vagy
13
Tillai Aurél: Találkozás a művel — Felkészülés a kóruspróbára I. rész, Népművelési Propaganda
Iroda, Budapest, 1979, 83-84. o.
14
Kardos Pál: Kórusnevelés — kórushangzás Zeneműkiadó, Budapest, 1977, 83. o.