Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

Ady verséből mélységes pesszimizmus árad. Ostorozó, önmarcangoló
költészete abból a kétkedésből származik: képes lesz-e a magyar nép az önmagát
megmentő forradalomra. Forradalmi versei csak a század elejének
egyik irányzatára: a forradalmi hullám felfelé ívelésére visszhangzottak.
Emellett állandóan látnia, tapasztalnia kellett, hogy kora tele van tragikus
ellentmondásokkal, buktatókkal, s a forradalom erői készületlenek kihasználni
a sokat ígérő történelmi lehetőséget. „Rongy pulyák”-nak nevezi a magyarságot,
a „hőkölés népének” hívja. Arról beszél, hogy „nekünk Mohács
kell” és arról, hogy „elveszünk, mert elvesztettük magunkat.” Mindez mardosó
szégyenérzetének megnyilvánulása afölött, hogy a magyarság elmaradt
a népek versenyében. Az elkésés fájdalma kínozza Adyt. Akkor lobog föl
bennünk a tettvágy, „amikor már megjön a Halál”, amikor már késő. Ez a
motívum — rettegés az elmaradástól és az elkéséstől — megtalálható Petőfinél
és Kossuthnál is. Kossuth mondja 1847-ben: „Feltárva fekszenek lelkem
szemei előtt históriánknak lapjai, és ahol balsors ért, ahol nemzeti szerencsétlenség
koromlapja van, mindenütt ott találom a „késő” szót. A mohácsi
nap óta minden lépésünkben elkéstünk…. Emiatt maradtunk oly hátra mindenben!”
3)
A nemzeti elmaradás és késés feletti szégyen a legbecsesebb és legnemesebb
forrása az igazi hazaszeretetnek. És ennek hangot kell adni! A nemzeti
tunyaságot nem lehet mással gyógyítani, mint kíméletlen szókimondással.
Erre pedig szükség volt 1934-ben is, amikor már az új világkatasztrófa jelei
mutatkoztak.
Kodály tehát értette és aktuálisnak érezte Ady gondolatait. Megzenésítésében
eggyé olvadt Ady hangja saját hangjával.
Ady Royal-beli szerzői estjén (1909. nov. 27.) tartott felolvasásának fogalmazványában
írja Reinitz Béla és Beretvás Hugó Ady-dalaival kapcsolatban:
„….ezek a versek az érzés drámái, a belső rettenetek jajai s ezekből nem
lehet se népdalt, se egyébfajta kipróbált melódiákat csinálni, ezek új muzsikát
követelnek: Ady-muzsikát.” 4)
Kodály zenéje igazi „Ady-muzsika.” Ady-zenésítései közös alaptónussal
őrzött külön világ, mintegy a költő lelki portréja 1 .
1 Kodály és Ady alkotó géniusza öt műben találkozott össze. Ezek között van három dal:
Sírni, sírni, sírni (Két ének, op. 5. II) 1916,
Sappho szerelmes éneke (Öt dal, op. 9. II) 1916,
„Ádám, hol vagy?” (Öt dal, op. 9. I) 1918
és két kórusmű: Akik mindig elkésnek (vegyeskar) 1934, Fölszállott a páva (férfikar) 1937.
144