Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

fejlesztés feladatait úgy kell tervezni, hogy mindig pontosan tükrözze, kit
milyen területen kell fejleszteni, honnan és hová szeretnénk eljuttatni.
A csoportszobában állandó, megszokott helye legyen az ének-zenének,
amely megfelelő nagyságú a dalosjátékok számára. Lehetőséget kell teremteni
a spontán zenélésre, éneklésre, táncra, mozgásra, az improvizációs
képesség fejlődésére.
Lehet vitatkozni az óvodai néptáncról, de nem kérdőjelezhető meg, hogy
beépíthető ott, ahol olyan csoportokban érinti meg a tánc a gyerekeket, ahol
az óvónő tiszta szívvel azonosul a tánccal. Akik élnek e sokszínû eszközzel,
azoknak tudniuk kell, a legfontosabb, hogy a gyerekek szeressék meg a
zenét, képesek legyenek önfeledten mozogni rá, érzelmeiket kifejezni. Önként
vehessenek részt, ha akarják, utánozzák az óvónő táncát — így önkéntelenül
sajátítják el a lépéseket —, de táncolhassanak saját koreográfiájuk szerint
is.
2. A „Hétköznapi varázslatok” — óvodai nevelés Freinet elemekkel,
amelyben az óvónők a 29 technikából választhatnak, kiemelve ezekből a
’szabad önkifejezést — zenei alkotást’, mert tudják, a zenei alkotások, improvizációk
segítik a gyereket ahhoz, hogy felfedezze, az ember — szavakon,
mondatokon kívül is — kifejezheti magát zörejek, hangok, ritmusok és dallamok
segítségével. Ezek által is lehet kommunikálni, alkalmasak az önkifejezésre
és az egymásra figyelő tevékenységekre. Az egyéni és csoportos zenélés
élménye, az egyszerű zeneszerszámok készítése, megszólaltatása, saját
testüket ritmushangszerként használva, megalapozza a zene iránti érdeklődést
és fogékonyságot.
Tanulságos újra olvasni, hogy ez a „reformpedagógia” hogyan próbál varázsolni
a zenei nevelés kodályi alapelveivel és fontos eszközeivel:
— a már meglévő ismeretek, készségek, képességek újszerű összekapcsolásával
mint szabad improvizációval;
— a magyarságtudat megalapozásával a magyar szokásokon, hagyományokon,
népművészeti és művészeti alkotásokon keresztül;
— zenei tapasztalatok szerzésével, mely nemcsak modellkövetéssel, vagy
passzív zenehallgatással valósulhat meg, hanem aktív részvétellel, személyes
élmények által, az egyszerű hangszerek készítése (levél és fűzfa
síp, diócsattogó és citera, csörgők, dobok, ritmusfák, vizespohár, xilofon);
— különböző ritmusok, dallamok kitalálásával, a mondókák, csúfolók,
kiszámolók beépítésével a mindennapi helyzetekbe, a népi gyerekjátékok,
a tánc, a zenehallgatás felfedezésekre lehetőséget adó tevékenységével;
47