Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

A választ itt is — mint annyi más esetben a színházművészetben —
egyetlen kulcsszó adja meg. A természetesség! Minden igaz és őszinte, ami
természetes. Minden elfogadhatatlan és hamis, ami természetellenes!
Fenti tétel kapcsán erre a bűvszóra kell felhívnunk a hallgatók figyelmét!
— „Jó arc!” — halljuk szinte naponta, iskolaszerte e mindinkább elterjedő
diáknyelvi kifejezést, amellyel valaki a másikról alkotott tömör véleményét
summázza — s talán bele se gondolunk, hogy e szóhasználat mennyire
lényegre törő! Az arcjáték vagy mimika a színész eszköztárának, de a „civil”
létformának is talán legfontosabb eleme. A kommunikáció során arckifejezésünk
szinte mindent elárul rólunk, s hasonlóan mi is szinte mindent megtudhatunk
a másik félről. Egy tekintet, egy arcrezdülés, egy grimasz a legpontosabb
s egyben legőszintébb visszajelzést mutatja az információt átadó számára.
Kiderül belőle a másik valós véleménye az őt ért információról, s gyakran
az átadóról is!
Mindez persze fordítva is igaz: amilyen arccal az információt átadom,
abban egyszersmind arról alkotott véleményem is benne foglaltatik, s a befogadó
(visszajelző) olvasni tud belőle. Igazságos dolog ez? — kérdezhetjük,
hiszen saját arcunkról igazán nem mi tehetünk! Válaszul hadd álljon itt egy
rövidke történet.
Lincoln — az egykori amerikai elnök — egy ízben új személyi titkárt keresett.
Ajánlottak, s be is mutattak neki egy férfit, aki minden szakmai kritériumnak
tökéletesen megfelelt. Az elnök — rövid beszélgetés után — mégis
elutasította az illetőt. Kérdezték, hogy miért? Lincoln közölte: nem tetszik az
arca!
— De hát arról nem tehet! — mondták.
— De tehet, hiszen már elmúlt 30 éves! — hangzott az elnök válasza.
S valóban: egy bizonyos életkor után felelősek vagyunk saját arcunkért,
hiszen egy idő után kiül rá a személyiségünk és alapvonásainkat meghatározza.
Szinte csalhatatlan biztonsággal, első ránézésre megállapíthatjuk bárkiről
— akit korábban még sosem láttunk —, hogy például az arc viselője intelligens,
vagy inkább kulturálatlan-e. Az eleven gondolkodás tartós hiánya butává
teszi az arcot. A műveltség kiül az arcra. Az agresszivitás, a támadó
hajlam brutálissá teszi a vonásokat, stb.
Hányszor, de hányszor használjuk valakinek a jellemzésére az unott arcú,
nyegle képű, jópofa, hamiskás mosolyú, fintorgós, málészájú, tejfölös képű,
154