Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

újabban az iskolai szünetekben (hadd érezze jól magát a gyerek!) a hangszórók
ontják a legújabb slágereket. A kommunikáció, elmélyült figyelem vagy
a pihenés szinte lehetetlen az állandó zajban. A csendet nagyjából el is felejtheti
a gyerek, hacsak meg nem tanulja a Csendkirály című játékot. Az
erős zajhatások amellett, hogy halláskárosodást okoznak, az idegrendszert is
károsítják. Természetes jelenség, hogy váratlan zaj hatására megijedünk,
megváltozik a légzés és a szívműködés is. Az állandó zajban való tartózkodás
pedig idegessé, nyugtalanná teszi az embert. A zaj szinte már egészségünk
egyik fő ellensége, és számlájára számos betegség írható.
A kisgyerek számára a nem neki való hangok özöne fárasztó, nyugtalanná,
nyűgössé válik. A hangos zene mellett mindenki hangosabban beszél, így
tovább emelkedik a zajszint. A nagyobb gyerekek (persze a felnőttek is, tipikus
pedagógusi probléma ez!) kénytelenek „túlbeszélni” az alapzajt, az állandó
erőltetett igénybevétel miatt hangszalagjaik hamarabb elfáradnak és
kialakul a rekedtség, vagy más hangképzőszervi diszfunkció.
Összefüggés van a zajos környezet és a gyerekek agresszivitása között is.
Zajos környezetben hamarabb elfáradunk, megnő a reakcióidő, ingerlékenyebbé
válunk az idegrendszer túlterhelése miatt. Igazolódott, hogy a zajhatások
izgalmi állapotba hozzák a központi és a szimpatikus idegrendszert. Az
egyre népszerűbbé váló walkman azért különösen veszélyes, mert a hallójáratba
simuló fülhallgatókon át közvetlenül a dobhártyára zúdítja a hangos
zenét, amely ily módon idegi típusú halláscsökkentést is okozhat.
A technika fejlődése lehetővé teszi az emberek számára, hogy bármikor
hozzáférjenek a zenéhez. Az ún. konzervzene (CD, DVD, magnó, rádió)
könnyen alapzajt növelő háttérzenévé válhat, ami szándékunktól függetlenül,
alattomosan befolyásolja és károsítja egész testi, lelki és idegi szervezetünket.
A falakon áthatoló, idegtépő modern zenék hatásmechanizmusa az ütőhangszerek
kiemelt szerepében rejlik. A monoton dobeffektusok az ősi kultúrák
extázisba ejtő varázslására emlékeztetnek, szinte kábító a hatásuk.
Az agykutatás és a pszichológiai vizsgálatok legújabb eredményei alapján
azt feltételeznénk, hogy az oktatást irányító szakemberek ismerik azokat, és
figyelembe veszik az iskolai tanórák szervezésekor is. A zenei nevelésnek
egyenértékűnek kellene lennie az egyéb, ún. közismereti tárgyakkal a köztudatban
is, de főleg azon szakemberek számára, akik a jövő nemzedékének
testi-lelki egészségéért felelősek. Hogy egyelőre nem itt tartunk, mindenki
tudja.
43