és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKLI. évf. 2007. 1–2. számKISEBB KÖZLEMÉNYEKVÁLTOZÓ MIKSZÁTH-KÉP(Gondolatok az író 160. születésnapján)Mikszáth Kálmán műveit (elbeszéléseit, regényeit, karcolatait) mindigsokan olvasták. Ma is egyik legkedveltebb írónk. És miként általában az örökérvényű alkotásokat, az ő művészetét is sokféleképpen magyarázták,magyarázzák ma is. Kiapadhatatlan mesélő-anekdotázó, a műfaj legjobbjaivalvetekedő humorista, egy múló és egy születő világ krónikása, romantikus,realista, a naturalizmust elkerülő kíméletlen megfigyelő, falusi-vidéki idillhangulatokfestője, javíthatatlan kiábrándult: sorolhatnánk a szakma visszavisszatérőminősítéseit.Azt is mondhatnánk: a címkézések (mint általában az irodalmi kánonokgyakran leegyszerűsített értékkategóriái) valójában kirekesztőek, nem egyszertorzítóak.A kora változó világában otthonos író bőven merít a magyarhagyományokból, a régebbi és a közeli történelmi, irodalmi múltunkból.Nemsokkal Jókai halála után, pályájának végén, önvallomásnak is tekinthetőkönyvet szentel mesterének, a képzeletben térbeli és időbeli határokat nemismerő romantikus mesélő életének és korának. Akárcsak elődje, ő is vallotta:fantázia nélkül nincsenek se nagy emberek, se nagy dolgok. Ezért vágyott egyolyan országba, ahol még mesélnek az emberek. A mesében, a népmesében azélő beszéd és az írói stílus egymáshoz közelítésének egyik (műfajtalakító)lehetőségét vélte felfedezni. Egyben a nemzeti kultúra egyik eleven forrását.Mese és Megfigyelés, lúdtoll és acéltoll mindvégig kéz a kézben járMikszáth művészetében, színes történeteit ábrándokat foszlató leplezetlen látásfegyelmezi. Az „életes“ Móricz Zsigmond úgy búcsúztatta, mint az „apró-cseprődolgokat“ élesen megfigyelő, a szívekbe belátó írót. A kétfajta szemlélet- éskifejezésmód, valójában valahogy olyanképpen fonódik egybe művészetében,mint ahogy Arany műveiben: a „vaskos való“ mögött mindig fel-felsejlik annakégi mása. Mikszáth egyik mai értelmezője, Eisemann György l988-ban megjelentkönyvében olvashatjuk: „Ami reálisnak tűnik, annak elképzelt, ami elképzeltnektűnik, annak reális alapja lehet. [...] Fantázia és Megfigyelés pedig a kételbeszélésmód stratégiáját jelöli, szó sincs az utóbbi fölényéről az előbbivelszemben.“Hogy színterei szűknek, témái „lokálisnak“ tűnhetnek?