és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

62VOGEL ZSUZSAkiválóan szemlélteti az életrajz hagiográfiai gyökereit, a felsorolt attribútumokakár egy szent életrajzában is helyet kaphatnának.Második publikált jellemrajzát Költeményes Maradványi-nak előszavábanRévai írja meg: „Telylyes életébenn különös vólt benne az ember szeretés. Sohasenki hírének ’s nevének nem ártott. Ha hol ember szóllást hallott, onnét vagyazonnal el sietett, vagy ha el nem mehetett, nyilván adta jeleit, hogy kedve ’sakartja ellen vagyon az a’ féle rágalmazó beszéd.“ 20 Ugyanakkor megjegyzi,hogy Faludi tudatos nyelvművész volt, törekedett arra, hogy nyelve „tulajdonMagyar“ legyen: „Azok a’ tanuk benne, kik őtet közelebbről esmérték: hogy ő elszokott vólt a’ köz nép, és tseléd közé járogatni, tsak a’ végett, hogy őketszabadabb beszédre fel bátorítván, igazabban ki tanúlhassa a’ tulajdonabbMagyar szó ejtéseket“. 21 Ennek eredménye A’ Jegyző Könyv, amelybe „magyarköz mondásokat“, „szépen öszve illő vezeték szókat“, „szép magyarázatokat“ és„telylyes mondásokat“ gyűjtött, ha nem is kizárólag a nép köréből(olvasmányaiból is feljegyez egy-egy mondást).Rájnis az egyetlen a következő írónemzedékből, aki személyesen iskapcsolatban marad Faludival, 1777-ben meglátogatja Rohocon egykori kőszegirektorát. Ő mesél el egy történetet Faludiról 1763-ból, amikor Faludi a pozsonyiiskolában volt igazgató (Apuleius Tükre, Tudományos Gyűjtemény, 1823. 10).Batsányi egy 1822-ben kelt levelében arra kéri Bitniz Lajost, hogy haRohoncra „ki rándúlna“, keressen olyan „tanúkat“, idősebb embereket, „a’ kikFaludit fiatal korokban látták ’s személy szerént ismerték volna“, s akiktudósítanák „ezen jeles Poétának egész külső belső minéműségéről“. 22 Bitnitzválaszában közli a tanúk által elmondott leírást, de ezek „charakterére nemtudának utasítást adni, hihetőleg azért, hogy Faludi ő velek nem sokattársolkodott“ 23 (a „mód felett való társolkodástól“ maximáiban is óva int Faludi).Faludi költeményeinek előszavában „a szelíd Jézsuita“ tanári és elöljárói erényeitemeli ki, a Révai és Szerdahelyi által említettek mellett. Batsányi szerint Faludivilágosan és „illő renddel“ tanított, „a’ figyelmetességet váltig fenntartanitudván, sem önnön magának, sem Hallgatójinak nem okozott únalmat, ’skedvetlenséget“, elöljáróként pedig bölcs és mértékletes volt, a vezetése alárendelteket „úgy tudta vezetni, ’s törvényes kötelességeik’ bétöltésében ollyszépen igazgatni, hogy velek keményen bánni nem lehett oka, vagy szüksége“. 24Forrásairól csak annyit mond, hogy „megjegyzették már mások“.20 Révai Miklós, Faludi Ferentz’ élete ’s munkái. In: Faludi Ferentz Költeményes Maradványi.Győr, 1786. 10.21 Révai i.m. 12.22 Batsányi Bitntzhez, Lintz, Pünk. Hav. 16dik napj. 1822. Közli Géfin, Batsányi János és BitnitzLajos levelezése. ItK. XVII, 71–2.23 Bitntz Batsányihoz, 1822. junius 6, uo. 74.24 Batsányi i.m.. 119 .