és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

GRÓF TELEKI DOMOKOS FŐISPÁN VERSESKÖNYVE 41gondolatát, az egyéni életút fogalmának elmélyülését végső soron a gondolkodásvigasztalását jelenti„Bizony örvendék is szivemböl, de készenIme a fátum, mely újra elő-vészen. 35Hogy ha Áprilisnek kezdete s follyásaMind zavaros, vallyon végére jutásaLehet-é jobb? “ 36A szólás (április bolond hónap) csillagjóslással való összekapcsolása, aszoptatás fontosságáról szóló természettudományos felismerések, az újszaktudományos ismeretek morzsái alakítják verses formát öltő életfilozófiáját.Felrója anyjának, hogy nem maga szoptatta, sőt felelőtlenül váltogatta szoptatósdajkáit:„Falunként álnak és úgy egy egy OláhnétKérnek, hogy szoptassonHa nintsen, Czigánnét […]“ 37Ezzel szembeállítható a felidézett, a Teleki Domokos általa megteremtettcsaládi élet és a kisgyermekre való (közös) figyelés megfogalmazott eszménye,bár gyakorlatba ültetését nem valósíttta meg ő sem maradéktalanul. Az őtbabusgató nagyszülők, rokonok korai halálát is mind veszteséget regisztrálja,összességében véve a végzetes, korai szeretethiány konstatálása érezető a sorokfátum-emlegetésében. Félárva gyermeke, a vérhasban elhunyt Pál temetésétugyan nem részletezi, de a megjelentekre utal (korábbi felesége nőtestvéreire,akik vetélkedtek a kis árva szeretetéért)„Kristina, Julia Mária’ TestvériDrága Annámnak, ‘s kis Pálom igaz Véri!Kiknek öletekbe nevelkedett vala,Kit mindnyájatok úgy szopa nyala, fala!“ 3835 Teleki 1815. 45.36 Teleki 1815. 62.37 Fontosnak tartja, hogy a főrangú anya is szoptasson, ebben körtársai közül Gyöngyössi Jánossal,az újtordai papköltővel vall hasonló nézeteket. Egyébként a szoptatós dajka fogadásávalkapcsolatosan egy erdélyi emlékírót idézünk, Wesselényi Istvánt (1704-ből): „Ugyan a kisfiamnakfogadtam ma egy dajkát, aki udvarhelyszéki leány volt és egy fendrik csinált volt neki egy fattyat,de még ezt is nehezen kaphattuk. Esztendőre fizetése 20 forint, egy ing aljastul, egy posztó előruha.A gyermeke tartását fogadták karácsonyig hat véka búzáért, egy kétforintos szász saruért. Egyfőrevalót és egy darab szalonnát is adtunk neki, 10 fontost.“ Wesselényi István, Sanyarú világ I.1703–1705. Közzéteszi Magyari András 1983: 537.38 Teleki 45.