és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÍRÁSAI A PESTI HÍRLAPBAN 89előnyben.) Az MTA Kézirattárában őrzött egyik dokumentum 48 alapjánmegállapítható, hogy harmadik helyen tanulmányokat közölt volna, ami abból aszempontból is érdekes lehet a kutatók számára, hogy Kosztolányi mennyibentartotta magát értekezőnek is. Természetesen ez esetben felmerül írás ésgondolkodás, vagy éppen bölcsészet és irodalom szoros kapcsolatának máig nemmegnyugtatóan tisztázott kérdése is.E rövid áttekintést zárva szükséges még szólnunk azon szövegekről,melyek irodalmi arcképeknek tekinthetők, valamint a szövegmagyarázatokról is,melyek A Pesti Hírlap Vasárnapjában láttak napvilágot. Ezen írásokkalkapcsolatban szintén elhangzottak hasonló vádak, mint az a nyelvészeti cikkekesetében is tapasztalható volt, s ez esetben is hasonló ellenérveket hozhatunk,mint azt fentebb már tettük. Kosztolányinak gyakorlatilag az összes esztétikaiírása halála után jelent csak meg, kötet formájában. Az egyes szerzők életművételemző szövegein kívül azonban akár irodalomtudományi próbálkozásoknak isnevezhető szövegekkel is találkozhatunk ezen írások között. Kosztolányi olyanalkotó volt, akit egyúttal értelmező-teoretikusnak is tekinthetünk, s a gondolkodóalakja nem pusztán a szövegek eszmeiségében, vagy épp a nyelvészeti – tehátegy másik tudományághoz tartozó – vitákban bontakozik ki, hanem a konkrétműelemzésekre kísérletet tevő meglátásaiban is. Akárcsak Henry James-t,Kosztolányit is izgatta az alkotás mibenléte, azaz az a kérdés, hogy vajon –ahogyan ő fogalmazott – „hogy születik a vers és a regény?“ 49 James példáulsaját regényei létrejöttének mikéntjét kezdte el vizsgálni, s műveihez előszókéntmellékelte is ezen gondolatait, melyeket később The Art of the Novel [A regényművészete] címen gyűjtöttek össze. 50 James általában a szereplőt látta először, s amár meglévő alakot próbálta elgondolni különböző helyzetekben, helyszíneken,más emberekkel történő kommunikációk során. Nem véletlen, hogy a James-ihagyomány ösztönzésére fejlődött ki később az angolszász „új kritika“.Kosztolányi viszonylag hamar elvetette a tisztán alkotáspszichológiaialapú megközelítéseket, noha nem zárta ki ezt a szempontot sem.Értelmezéseiben a biográfiai értelemben vett szerző egyre inkább háttérbeszorult, s elvált a szövegben beszélő szubjektumtól. Helytelennek tartotta azt azálláspontot, „mely szerint az írót külső élettörténete után kell megítélnünk.Melyik az a biográfus, ki engem kielégít? Ki mutat rá a szenvedések s az ihletkútforrására? […] Ki tudja az élet ily apró-cseprőségeit felhajhászni? Senki,48 MTA Kézirattár. Ms 4620/136.49 Kosztolányi Dezső, Hogy születik a vers és a regény? Válasz és vallomás egy kérdésre. In Nyelvés lélek. Szerk. Réz Pál. Osiris. Budapest, 2002. 453–9.50 „Meglehetősen elterjedt vélemény, hogy a legújabb kor angolszász regényelmélete a The Art ofthe Novel című kötettel veszi kezdetét, mely az új kritikus Richard Palmer Blackmur bevezetőjével1934-ben jelent meg, s voltaképp annak a sorozatnak a bevezetőit tartalmazza, amely The Novelsand Tales of Henry James címmel 1907 és 1909 között jelent meg, s általában New York Editionnéven ismert.“ – Szegedy-Maszák Mihály, Önértelmezés és regényelmélet. Filológiai Közlöny2004/1–2, 5.