és Irodalomtudományi Közlemények - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

GRÓF TELEKI DOMOKOS FŐISPÁN VERSESKÖNYVE 47Mit is mondhat? El-fogódott szive, ’s búval telveMentségeit elégtelen ki-beszélni nyelve,Ha nem szólhat szája, nedves szeme, ’s ábrázatjaSzóll eleget, ha lehetne maradna mútatja;De szólni kell a’ szájnak-is, édesen kérdezik:Miért siet, mért nem marad? A’ Legény érkezik;Bé-fogtak mond: Oh be hamar! Be igen hírtelen!Hamarabb fogad szót ez-is midőn nem kéntelen.Mond magába; de szóval-is felel a kérdésre,Nintsen nékem drága kintsem kedvem a’ menésre.Ördög szötte per, rabotás gazdagság is oly baj,Mely haza hív, de e’ semmi, ennél nagyobb baj, jaj!Ama kedves kisded alak, tudod, hogy szivemnek(Mely tiéd már ma egészszen), addig míg szememenekMeg-tetszettél, egy részétől meg-lopott, meg-fosztatt,Kinek beteg, ’s itt nem léte nagy gondot okoztat.Nints mód kedves személlyedet hogy inkább szeressemMint szeretem! De amazt-us nints mód hogy meg-vessemHadd lássam meg nem sokáig lészen távozásom,Csak meg-nézem, várhadd hamar viszsza-fordulásom.Viszen ama kegyes Anya, amaz áldott lélek,’s egész drága háza, kiket tisztelek míg élek.Maradj még ez egy napon! Nem lehet, el-mégyek!Kinom kéred egész napi bútsuzást hogy tégyek.Isten veled, itten hagyom tiszta hív szivemet.Ne felejtsd el érted élő, haló személyemet.